Házassági levél
Ketubá – biztonság és felelősség az esküvő örömében
A rabbi egy különleges élménnyel kezdi gondolatait: Izraelben, Ramat Gánban vett részt Raskin rabbi lányának esküvőjén, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy ő volt a szertartást vezető rabbi. Két tiszteletre méltó család találkozott, nagy öröm, tánc és ünneplés közepette. Az esemény kapcsán a rabbi a házassági levélről, a ketubáról beszél.
A ketuba nem puszta formalitás, hanem a házasság egyik alapköve. A Tóra előírja, hogy a férj köteles gondoskodni feleségéről: táplálékkal, ruházattal és a házastársi kapcsolattal. Ezek a kötelezettségek mind szerepelnek a ketubában, ahogyan az az összeg is, amely biztosítékul szolgál arra az esetre, ha a házasság felbomlana.
A halacha szerint házasság után a pár csak akkor élhet együtt, ha van érvényes ketubájuk. Ez nem elméleti szabály: a rabbi említi, hogy a holokauszt után, amikor túlélők találtak újra egymásra, az első útjuk a rabbihoz vezetett, hogy új ketubát írjanak. A ketuba a feleség biztonsága – ezért nem a férj őrzi, hanem a feleség tulajdona.
A szertartás alatt felolvassák a ketubát, ezzel jogerőre emelve. Ezután a vőlegény átadja menyasszonyának, aki a szokás szerint rögtön továbbadja édesanyjának megőrzésre, nehogy az ünneplés forgatagában elkeveredjen. Csak később kerül biztos helyre.
A ketuba tehát nemcsak dokumentum, hanem emlékeztető: a házasság nemcsak érzelem, hanem felelősség és kötelezettség is. A rabbi zárásként áldást kíván az ifjú párnak: hosszú, boldog közös életet, sok örömöt és sok gyermeket – hogy az esküvő öröme tartós, szilárd alapokon nyugodjon.
