Egy pohár víz – és az isteni gondviselés
Oberlander Báruch rabbi egy különleges történetet idéz mesterétől, Grünwald Józseftől, aki apjáról, Grünwald Jakabról, a pápai rabbiról mesélt. A történet a nyári időszakban történt, egy péntek esti séta során. A rabbi megállt egy forrásnál, és megszólalt: „Milyen jó lenne most egy kis vizet inni!” – de nem volt pohár. Sábesz volt, éruv híján pedig tilos volt poharat vinni.
Ekkor a rabbi egy híres haszid történetet idézett fel a Báál Sém Tovról, akinek kísérője hasonló helyzetben szomjazott meg. A mester így szólt: „Az Örökkévaló már a világ teremtésekor tudta, hogy most szükséged lesz vízre, és már akkor elindította feléd.” Pár perccel később valóban megérkezett egy vízhordó ember, akit a főnöke küldött vízért – de nem a legközelebbi forráshoz, hanem éppen arra, amerre a Bál Sém Tov járt.
És mi történt a pápai rabbival? Amint befejezte a történetet, „egyszer csak megérkezett egy nem zsidó, pohárral a kezében, inni jött a forráshoz.” Ők elkérték tőle a poharat, kiöblítették – és végül a rabbi is ihatott. Mint a haszid történetben, itt is a gondviselés intézte, hogy egy másik ember szomja megoldja a rabbiét is.
A rabbi tanulsága világos: „Az Isten előre látja minden szükségletünket, és már időben el is készíti a megoldást.” Csak hinnünk kell benne – és néha egy pohár víz is egy csoda.
