Öreg korunkban se hagyj el
Oberlander Báruch rabbi tanítása a szlichot imák egyik kulcsmondatáról – és a bűnbánat valódi erejéről
Szombat este óta új ritmusban kezdődnek a napok. A reggeli imák előtt – akár még félhomályban, álmos szemmel – elhangzanak a bűnbánó imák, a szlichot, amelyek Rós Hásánáig (és askenáz szokás szerint még tovább, Jom Kipurig) minden napot áthatnak. Egyik ilyen ima során elhangzik egy különösen megragadó mondat:
„Ne vess el minket öreg korunkban, ha elfogy erőnk, ne hagyj el minket.”
(Zsoltárok 71:9)
Ez a mondat elsőre egyszerű fohász: az időskor nehézségei elől kér védelmet. De – mint Oberlander Báruch rabbi tanításából kiderül – a mélysége ennél sokkal gazdagabb.
A testi gyengeségen túl
Valóban: az öregkor hozhat fizikai korlátokat. Egy idős ember gyakran már nem képes annyit tanulni, annyit tenni, mint fiatalon. Nehezebb az imára koncentrálni, a test nehezebb, az elme fáradtabb. Ezért kérjük Istent: amikor már elfáradunk, Te maradj velünk, Te adj erőt.
De mi köze ennek a bűnbánathoz?
A szlichot imák célja az, hogy megtisztuljunk, visszatérjünk a helyes útra. Akkor miért beszélünk testi öregségről ebben a kontextusban?
Rási: öregség a bűnben
Itt lép a képbe Rási, a Talmud és a Biblia klasszikus kommentátora. Ő így magyarázza a verset:
„Ne vess el öreg korunkban” – ez nem az életkorra, hanem a vétekben való megöregedésre utal.
Vagyis: nem arról van szó, hogy az ember évtizedeket élt meg, hanem arról, hogy évek óta él együtt a bűnnel. Ha valaki egyszer vét, az még könnyen kijavítható. De ha sokszor elkövette ugyanazt a hibát, már megszokta – „belekövült” –, akkor sokkal nehezebb elhagyni.
„Az ilyen ember már öreg a bűnben.”
Ezért könyörgünk: „Ne vess el minket, ha öreggé váltunk a hibáinkban. Adj nekünk erőt kimászni belőle.” Ne engedd, hogy a megszokás erősebb legyen a lelkiismeretnél.
Báál Sém Tov: ne légy öreg lélekben!
A haszidizmus alapítója, a Báál Sém Tov egészen más megvilágításba helyezi ugyanezt a sort. Ő nem a bűnök ismétlődését hangsúlyozza, hanem az isten-szolgálat minőségét.
Azt mondja:
Egy fiatal ember természetesen lelkes. Teli van energiával, lendülettel. Amikor imádkozik, azzal az érzéssel teszi, mintha az egész világ függne ettől az egy mondattól.
Ezzel szemben:
Az „öreg” ember – függetlenül attól, hány éves – rutinból teszi a dolgát. Imádkozik, mert kell. Micvát teljesít, mert szokás. Minden mechanikusan megy – de lelkesedés nélkül.
És ekkor mondjuk: „Ne vess el bennünket öreg korunkban” – vagyis:
„Ne hagyd, hogy öregként álljunk eléd. Segíts, hogy a micvákat fiatalosan, tűzzel, örömmel teljesítsük!”
Mert az életkornál sokkal fontosabb a lélek állapota. Egy 20 éves lehet öreg lelkileg – és egy 90 éves lehet fiatal, ha minden új napra új áhitattal tekint.
Kétféle öregség, egy kérés
A két magyarázat – Rási és a Báál Sém Tov – kiegészítik egymást:
-
Az egyik a bűnnel való megbarátkozás ellen szól: ne szokjuk meg a hibáinkat!
-
A másik a szentséggel való közönyösség ellen: ne szokjuk meg a jót!
Mindkét esetben az „öregség” a lelki állapotra vonatkozik. És mindkét helyzetben ugyanazt kérjük:
„Istenem, ne hagyj el!”
Tanulság Elul hónapjára
Elul hónapjában vagyunk – ez a szellemi megújulás ideje. A megtérés (tésuvá) nem más, mint visszatérés az eredeti, tiszta önmagunkhoz. Ehhez viszont le kell rázni az öregedést, legyen az bűnből vagy rutinból fakadó.
Ez a napokban reggelente elmondott ima – a szlichot – segít ebben. Mert minden nap új lehetőség, és az Örökkévaló minden hajnalban új bizalmat szavaz nekünk.
A kérdés: mi vissza tudunk-e térni a fiatalos, friss, tiszta Isten-szolgálathoz?
Ha nem is megy azonnal, mondhatjuk együtt Dávid királlyal:
„Ne vess el minket öreg korunkban – és ha elfogy az erőnk, ne hagyj el minket.”
És Isten – aki minden reggel megújítja a világot – új lelkesedéssel és új erővel fog megajándékozni minket is.
