A nép imája
Amikor baj van, az ember ösztönösen az Örökkévalóhoz fordul. Peszách hetedik napjának történetében, a kettévált tenger előtt éppen ezt látjuk: Izrael fiai ott állnak a vízparton, mögöttük az egyiptomi hadsereg, és segítségért kiáltanak. Mégis különös választ kap Mózes: „Miért kiáltasz hozzám?”
Oberlander Báruch rabbi magyarázata szerint a kérdés nem az imát vonja kétségbe, hanem éppen ellenkezőleg: annak erejét emeli ki. A Midrás úgy értelmezi, hogy a nép már korábban az Örökkévalóhoz fordult, és imájuk meghallgatásra talált. Mire Mózes is könyörögni kezdene, az isteni válasz már azt jelzi: nincs szükség újabb közbenjárásra, mert a nép imája már célba ért.
A tanítás súlya itt válik igazán világossá. Mózes a vezető, a kiválasztott ember, mégis ugyanott áll, ahol mindenki más. Az Örökkévaló előtt nincs különbség aközött, hogy férfi, nő vagy gyermek kiált hozzá. A Midrás hangsúlyozza: mindenki imája egyformán számít. A szabadulás tehát nemcsak azt jelenti, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, hanem azt is, hogy új rend kezdődik: senki nem emelkedhet a másik fölé úgy, mintha közelebb lenne Istenhez pusztán a rangja miatt.
Peszách második ünnepi része ezért nemcsak a tenger csodájáról szól, hanem arról is, hogy ez a pillanat megerősítette a nép hitét. A kettévált víz nemcsak menekülési út lett, hanem annak jele, hogy az Örökkévaló valóban meghallja a nép hangját. Nem egyetlen emberét, hanem a közösségét. És ez az ünnep egyik legmélyebb üzenete ma is: bajban sincs „kisebb” ima.
