Ki segíthet igazán? József börtöne és a bizalom próbája
Oberlander Báruch rabbi a Behár hetiszakaszhoz kapcsolódva a bitáchon, az Istenbe vetett bizalom egyik alapvető kérdéséről beszél: szabad-e embertől segítséget kérni, és közben hogyan kell megőrizni a tudatot, hogy a valódi segítség az Örökkévalótól érkezik.
A tanítás kiindulópontja József története. József a börtönben ül, amikor egyik rabtársa, a fáraó pohárnoka kiszabadul, és visszakerül a királyi udvarba. József arra kéri, hogy emlékezzen meg róla a fáraó előtt, mert ő is szabadulni szeretne. A Midrás szerint József azért maradt még két évig börtönben, mert ebben a pillanatban túlságosan az emberi közbenjárásba kapaszkodott. Nem az volt a baj, hogy segítséget kért, hanem az, ha a szabadulás forrását már nem az Örökkévalóban, hanem egy emberben látta.
A rabbi ezt az elvet a hetiszakasz szavaival kapcsolja össze: amikor valaki olyan helyzetbe kerül, hogy felismeri, nincs senkije, aki valóban meg tudná menteni, akkor marad számára az egyetlen biztos támasz: Isten. Ez nem kétségbeesést jelent, hanem tisztánlátást. Az ember végiggondolja a helyzetét, látja a korlátait, látja mások korlátait is, és ekkor nyílik meg benne az igazi bizalom.
Fontos különbség, hogy a zsidóság nem tiltja az emberi segítség kérését. Lehet orvoshoz menni, tanácsot kérni, közbenjárást keresni, barátokra, családra, közösségre támaszkodni. A kérdés az, hogy az ember kiben látja a végső forrást. A segítő ember lehet eszköz, küldött, közvetítő, de nem ő a megváltás ura. Ha valaki azt hiszi, hogy csak az embereken múlik a sorsa, akkor beszűkül a látása. Ha viszont tudja, hogy az Örökkévaló irányítja az eseményeket, akkor az emberi segítség is a hit részévé válhat.
Oberlander rabbi tanítása egyszerre gyakorlati és lelki útmutatás: kérhetünk segítséget, de a szívünkben tudnunk kell, hogy az igazi segítség Istentől jön.
