Ima egész nap?
Mendel 14. jorcájtja kapcsán
Mit jelent az a talmudi mondás, hogy milyen jó lenne, ha az ember egész nap imádkozna? – teszi fel a kérdést a rabbi. Hiszen ha valaki egész nap imádkozna, mikor dolgozna, mikor tanulna, mikor intézné az életét? A válasz éppen abban rejlik, hogy az „egész napos ima” nem azt jelenti, hogy valaki folyamatosan a zsinagógában áll imakönyvvel a kezében.
Az ima nem csak egy elkülönített vallási cselekedet – magyarázza a rabbi. Az ember reggel elmegy imádkozni, majd dolgozni kezd, tanul, ügyeket intéz. De közben végig megmarad benne az a belső tudat, hogy minden, amit csinál, az Örökkévalótól függ. Amikor munkába kezd, amikor döntést hoz, amikor eszik vagy pihen, mindezt kíséri egy belső ima: „Istenem, segíts, hogy ez sikerüljön.” Ez az állandó kapcsolat az Istennel az, amit a bölcsek „egész napos imának” neveznek.
A rabbi ezt a gondolatot személyes emlékkel kapcsolja össze. Ezen a napon volt fia, Mendel jorcájtja, halálozási évfordulója. Mendel különösen szerette az imát: nemcsak formálisan, hanem mély belső kapcsolattal. Szívesen töltött hosszú időt a zsinagógában, de az ima nála nem ért véget a falakon belül. Az egész életét áthatotta az a meggyőződés, hogy minden az Istentől függ.
Amikor valaki egyszer megkérdezte tőle, nem haragszik-e Istenre a sorsa miatt, Mendel válasza egyszerű volt: minden az Istentől van. Ha így történik, akkor így jó. Ez a hozzáállás – mondja a rabbi – az „egész napos ima” legmélyebb értelme: állandó tudatban élni, hogy minden pillanatban az Örökkévalóra vagyunk utalva. Emléke legyen áldott.
