A reggeli kávé és a kanál – mit tanít a kávézás a zsidóságról?
Oberlander Báruch tanítása (Peszách után, szabadulás, tanulás, lelki hatás)
„Felkelünk reggel, és leülünk meginni egy finom kávét. Érdemes elgondolkodni, mit tanít ez a kávé” – kezdi tanítását Oberlander Báruch rabbi egy hétköznapi, mégis mély tanulságot rejtő példázattal.
A történet főszereplője a Slonimi Rebbe, aki száz évvel ezelőtt látogatott el Erec Jiszráélbe, a Szentföldre. Egyik vendéglátója egy pohár kávé mellett így szólt hozzá:
„Nézd csak meg, milyen érdekes ital ez a kávé. Forró víz, kávé, cukor, tej – minden benne van, és mégsem finom. Csak amikor fogjuk a kanalat, és jól összekeverjük, akkor válik belőle igazi kávé.”
Ez az egyszerű hasonlat egy mély spirituális tanítást hordoz: a hit, a tanulás, az Istenről való beszéd, a jó szándék – önmagukban még nem biztos, hogy hatást gyakorolnak az ember életére. Ahhoz, hogy valódi belső változás történjen, szükség van a „kanálra” is – azaz azokra az erőfeszítésekre, amelyekkel elmélyítjük, „belekeverjük” a tanultakat a lelkünkbe.
„Mindent, amit beszélünk a zsidóságról és az Isten szolgálatáról, nem lesz hatása, ameddig ez a kanál nem lesz itt, hogy jól belénk keverje” – mondja a rabbi.
A Peszách üzenete is erről szól: a szabadság nemcsak fizikai, hanem lelki szabadság is, és ez csak akkor válik valóságossá, ha nemcsak beszélünk róla, hanem megéljük, beépítjük, sajátunkká tesszük.
Ezért fontos, hogy ne csak hallgassuk a tanításokat, hanem gondolkodjunk el rajtuk, mélyítsük el, és próbáljuk megvalósítani a hétköznapokban is. A Slonimi Rebbe tanítása szerint ezért az egy mondatért megérte az egész hosszú út Erec Jiszráélbe.
Oberlander rabbi végül így zárja a tanítását:
„És amikor tényleg a sajátjává válik mindenkinek, akkor lesz ennek hatása. Kellemes és finom kávét kívánok mindenkinek.”
Tanulni jó, de igazi változást az hoz, ha a tanultakat – mint a cukrot a kávéban – „belekeverjük” a lelkünkbe.
