A megfagyott katona – és a micvák melege
Haszid történet az isteni szolgálat hőfokáról – Oberlander Báruch tanítása
Van valami egészen különleges abban, ahogy a haszid történetek átadják a zsidó életérzést: egyszerre tanítanak, megnevettetnek és lelkesítenek. Nemcsak elmesélnek egy múltbeli eseményt, hanem meggyújtanak egy lángot – bennünk, a hallgatókban.
Oberlander Báruch rabbi minden kedden este élőben mesél a budapesti Talmud Egylet Facebook-oldalán ezekből a történetekből. Az eheti epizód azonban egészen más volt: egy fagyos katonáról szólt – és egy forró üzenetről.
A történet: megfagyott, de hősnek hitte magát
A történet főszereplője egy katona a cári hadseregben, akit télen őrségbe állítottak. A hideg azonban embertelen volt – és ő nem mozdult. Kitartott a helyén egészen addig, amíg meg nem fagyott.
„Ő meg volt győződve, hogy ezért kitüntetést fog kapni – hiszen nem hagyta el a posztját!” – mesélte a rabbi.
De amikor az eset a cár elé került, a reakció nem az volt, amire számított.
„A cár dühös lett. Azt mondta: ha valóban az én szolgálatomban állt volna, az maga melegítette volna őt. Ha megfagyott, az azt jelenti, hogy nem érezte, hogy engem szolgál. Ez nem hőstett – ez hiba.”
Egy haszid válasza: „Ez több hétre erőt adott”
A történet súlya és ereje egy haszid lelkében is mély nyomot hagyott. Oberlander rabbi felidézte, hogy:
„Egy haszid egyszer azt mondta: amikor ezt a történetet hallottam, több héten keresztül ebből merítettem erőt az Istenszolgálathoz.”
De mit jelent ez számunkra, ma?
A micvák: nemcsak feladat, hanem energiaforrás
A haszid tanítások szerint a micvák nem hideg parancsok, hanem életet adó kapcsolódási pontok. Az ember, amikor imádkozik, tórát tanul, cselekvő jót tesz – nem csupán teljesít: kapcsolódik.
„Az embernek tudnia kell, hogy amikor Isten szolgálatában áll – az maga kell, hogy adjon neki meleget.” – fogalmazott a rabbi.
Ha valaki úgy érzi, hogy megfagyott, hogy kihűlt, hogy nem lelkes – lehet, hogy formálisan a helyén van, de belül nem érzi a kapcsolatot. A micvák akkor válnak valósággá, ha töltéssel, élettel, tűzzel tesszük őket.
Mit üzen a cár – és mit üzen Isten?
A történet üzenete több rétegből áll. A cár reakciója azt mondja: ha nem érzed, hogy az enyém vagy, akkor valójában nem vagy az. Az Istenszolgálatban viszont nem elég megmaradni a helyünkön – fel is kell melegednünk benne.
Ahogy Oberlander rabbi fogalmazott:
„Ezekkel a micvákkal, a parancsolatok teljesítésével, ezzel a tóratanulással erősítjük a kapcsolatot Istennel. Ez maga kell, hogy adjon erőt és lelkesedést.”
A mi választásunk: fázni – vagy lángolni?
Lehet úgy élni a zsidó életet, hogy betartunk mindent, elmegyünk a zsinagógába, megcsináljuk a dolgunkat – de közben megfagyunk. És lehet úgy is, hogy elkezdünk izzani, melegedni, sőt, másokat is felmelegíteni.
Ehhez viszont nem elég ott lenni. Ott kell lenni szívvel is.
A megfagyott katona története nem a kitartásról szól, hanem a kapcsolatról. Hogy amikor az Istenért állunk őrséget, akkor az ne hideg kötelesség legyen – hanem belső tűz, ami melegít és éltet minket.
És ha fázunk, ha épp nem érezzük – akkor is van visszaút. Mert minden micva újabb szikra. És egyetlen szikra is elég lehet ahhoz, hogy újra lángra kapjon bennünk a zsidóság melege.
