Rák és macesz
Amikor a micva egyszerre hit és gyógyulás
Peszách napjaiban a macesz nemcsak az egyiptomi kivonulás emléke, hanem a hagyomány szerint a hit és a gyógyulás kenyere is. Oberlander Báruch rabbi ehhez kapcsolódva egy megrendítő történetet idéz fel Kinelicher Cvi rabbiról, Nagyszeben egykori rabbijáról.
A történet még a két világháború között játszódik. A rabbinak súlyos hasi fájdalmai voltak, ezért Kolozsvárra ment kivizsgálásra. Az orvosok lesújtó hírt közöltek vele: rákos daganatot találtak, azonnali műtétre van szükség. A rabbi azonban peszách előtt állt, és ragaszkodott ahhoz, hogy még egyszer otthon, a családjával együtt ülhesse meg a széderestét. Az orvosok végül beleegyeztek a halasztásba, de szigorú diétát írtak elő: csak néhány könnyű ételt fogyaszthatott.
A széderasztalnál azonban ott volt előtte a macesz. A rabbi tudta: ez tórai micva, a széder lényeges része. Nem mondott le róla. Megette az első este, majd a másodikon is. Hogy az orvosi utasításnak valamennyire megfeleljen, tejbe mártotta a maceszt, és úgy fogyasztotta el. A második este után egyszer csak azt érezte: elmúltak a fájdalmai.
A következő szombaton mégis búcsúbeszédet mondott a közösségének. Azt hitte, a műtétre mennie kell, és nem tudja, visszatér-e. A hívek sírva hallgatták. Amikor azonban újra megvizsgálták a kórházban, az orvosok értetlenül álltak az eredmény előtt: a daganatnak nyoma sem volt. Azt kérdezték, hol operálták meg. A rabbi csak ennyit felelt: nem műtét történt, hanem peszáchkor maceszt evett.
A történetet később levélben is megírta, kérve, hogy őrizzék meg emlékét ennek a csodának. A rabbi tanítása világos: amikor az ember teljes szívvel teljesíti az Örökkévaló parancsolatát, abban nemcsak emlékezés, hanem gyógyító erő is lehet. A macesz így nemcsak az ünnep kenyere, hanem a hit kézzelfogható jele is.
Boldog félünnepet kívánok mindenkinek.
