A bukás utóélete – Hogyan ne hagyd, hogy a hiba lehúzzon?
1278. tanítás – Oberlander Báruch rabbi az Ácháré Mot–Ködosim hetiszakaszról
Szombaton két hetiszakaszt olvastunk: Ácháré Mot – „Áron fiai halála után” és Ködosim – „Szentek legyetek”. A kettő közti kapcsolat nem csupán időrendi, hanem lelki és tanító erejű is. Oberlander Báruch rabbi e heti tanításában arra hívta fel a figyelmet, mi történik velünk egy bukás után – és hogyan lehet nem lefelé, hanem felfelé menni belőle.
A bukás: nem a vége – csak egy kezdet?
Van egy mondás: halottról jót vagy semmit. Az élő emberről még lehet kritikát mondani – a halál után viszont már csak a jót látjuk benne. De ez nemcsak a fizikai halálra igaz. A rabbi felidézett egy tanítást a Báál Sém Tovtól, a chaszidizmus megalapítójától:
„A rossz ösztön (jécer hárá) nem csak azért csábít bűnre, hogy elbukj – hanem hogy utána szomorúságba taszítson. A vétkek utóélete sokszor még veszélyesebb, mint maga a bűn.”
A bűntudat csapdája
A chaszid bölcsek szerint a vétket követő szomorúság az, ami igazán lehúzza az embert. A bukás után nem a bűn a legnagyobb veszély – hanem az, ha az ember elveszti a hitét önmagában, ha azt mondja: „Én erre nem vagyok képes. Én nem tudom fenntartani a lelki tisztaságot, nem tudok zsidóként élni.”
Ez a gondolat nem a bűn, hanem a haladás blokkolása. Ilyenkor jön a lelki fáradtság, a további hibák, a teljes elfordulás.
A megoldás: „Szent vagyok”
A hetiszakasz kulcsmondatát így idézte a rabbi:
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.”
Ez nem csupán utasítás – ez önmegerősítés. Akkor is, ha valaki hibázott, akkor is, ha épp lent van, akkor is mondja magának:
„Szent vagyok.”
Ez nem képmutatás, nem önámítás – hanem annak a tudatosítása, hogy az isteni lélek bennünk van. Még akkor is, ha épp nem vagyunk a legjobb formánkban.
Mikor kell visszatekinteni?
A rabbi tanácsa szerint nem azonnal kell visszanézni a bukásra és önvizsgálatot tartani. Először állj talpra, erősödj meg, nyerj vissza lelki erődet. És csak később, amikor már stabilabb vagy, akkor vizsgáld meg:
– Miért történt?
– Mit lehetett volna másképp tenni?
A tanulás ideje nem az összeomlás közepén van, hanem a megerősödés után.
Tanulság: Ne az bukás határozzon meg, hanem az, hogy hogyan állsz fel
Ahogy a chaszid mesterek tanították:
„Az igaz ember is hétszer elesik – de mindig feláll.”
Ne engedd, hogy egy hiba ledöntsön. Ne hagyd, hogy a rossz ösztön belülről suttogja: „Te nem vagy rá képes.”
Mondd inkább: „Szent vagyok” – és ez erőt fog adni, hogy újra elindulj a helyes úton.
Köszönöm szépen, gut sábesz kívánok mindenkinek!
