Befektetési tipp az Örökkévalótól
Miért térül meg a cedáká – a tized adása – mindig?
A mászér micvája: tizedet adni mindenből
A Toldot hetiszakaszban szereplő Izsák életéből a Midrás tanítása szerint azt is megtudhatjuk, hogy Jákov minden terméséből tizedet adott. Ezzel kapcsolódunk egy micvához, amely azóta is a zsidó élet egyik alappillére: a mászér micvájához, azaz a tizedadás parancsolatához. Az ősidőkben ez elsősorban a mezőgazdasági termésre vonatkozott, amit Izrael földjén a Lévik kaptak meg – de a bölcsek kiterjesztették minden haszonra és jövedelemre, amelyhez az ember hozzájut.
Oberlander Báruch rabbi így fogalmaz: „Ma, amikor már nem mindenki mezőgazdaságból él, a bölcsek elrendelték, hogy minden haszonból adjunk mászért: pénzből, szolgáltatásból, bármiből, amit az ember szerez.”
Az Örökkévaló egyedülálló ajánlata
A zsidó hagyomány szerint ez az egyetlen micva, amelynél az Örökkévaló maga bátorítja az embert arra, hogy próbára tegye Őt. „Lehet engem kipróbálni” – idézi Oberlander rabbi az írást –, „ha adsz tizedet, én gondoskodom róla, hogy legyen még több és még több pénzed.”
A rabbi humorosan, de mély tartalommal mondja: „Ha valaki befektetési tippet keres, akkor az Isten tippje ez: érdemes adni adományt.” Ez nem csak a pénzről szól – a tizedadás spirituális kötelesség, amely a hála és bizalom kifejezése: hisszük, hogy az, amink van, nem csak a mi érdemünk, hanem az Örökkévalótól származik.
Hogyan számoljuk ki a mászért?
A szabály világos: a nettó haszonból kell adni 10%-ot. Ez azt jelenti, hogy le lehet vonni a kiadásokat – például irodabérlést, titkárnőt, munkához szükséges ruházatot vagy utazási költséget.
„Miután levontad a költségeket, akkor abból a tiszta haszonból adj tizedet. De ne próbálj mindent levonni – mert ha az ember csak spórol, mindig levon, akkor kevesebb lesz a végén. Ha viszont ad, akkor az Isten még többet fog neki adni.” – tanítja a rabbi.
És mi van akkor, ha valaki nehéz anyagi helyzetben van? Akkor az alapvető családi kiadásokat is le lehet vonni: élelem, lakhatás, ruházat. De a lehetőségekhez képest még ilyenkor is érdemes adni, ha kevesebbet is – mert a tizedadás nemcsak kötelezettség, hanem áldást von maga után.
A Rebbe tanácsa: tartozás a tizeddel?
A lubavicsi Rebbe egy gyakorlati megoldást is adott azoknak, akik nem tudják egyben odaadni a tizedet: „Tegye félre a 10%-ot, a felét adja oda most, a másik felét pedig tekintse tartozásnak, amit később pótol.”
Ez a megközelítés azt fejezi ki, hogy a micva fontosságát nem szabad elengedni, még akkor sem, ha az anyagi lehetőségek szűkösek. Az embernek szándékában kell legyen adni – és ez már önmagában érték.
A spirituális hozadék: áldás a pénzben és a lélekben
A cedáká (adományozás) nem csupán jótékonyság: ez egy spirituális kötelesség, amely biztonságot, áldást és lelki emelkedettséget hoz. A rabbi így zárja a tanítást: „Az ember, aki mindent levon és nem marad semmi pénz, amit cedákára adjon – ne csodálkozzon, hogy honnan hiányzik az Isten áldása.”
A tized nem veszteség – hanem az egyik legjobb befektetés. Egy olyan, amelyet maga az Örökkévaló garantál. És egy olyan, amelynek kamatai nemcsak a bankszámlán jelennek meg – hanem az ember életében is.
„Kívánok mindenkinek sok-sok sikert és sok-sok pénzt!” – mondja Oberlander rabbi mosolyogva, de őszinte hittel. És talán még fontosabb: sok-sok áldást.
