A micva, amire emlékszel
Miért nem felejtjük el a dallamokat – és hogyan lehetne így őrizni a szombatot is?
A modern ember memóriája meglepően szelektív – főleg, ha száraz adatokról van szó. Egy régi felmérés szerint az emberek átlagosan mindössze öt telefonszámot képesek megjegyezni. Ezzel szemben akár több száz dallam is élénken él az emlékezetükben. Vajon miért?
„Ahol van élmény, arra emlékszik az ember” – mondja Oberlander Báruch rabbi, és ebből az egyszerű megfigyelésből mély vallási tanulságot von le a Sábát kapcsán.
Őrizni vagy emlékezni? Mindkettőt!
A tízparancsolat két helyen is szerepel a Tórában: egyszer „Záchor et jom háSábát” (זָכוֹר אֶת־יוֹם הַשַּׁבָּת) – „Emlékezz meg a szombat napjáról”, másszor pedig „Sámor et jom háSábát” (שָׁמוֹר אֶת־יוֹם הַשַּׁבָּת) – „Őrizd meg a szombat napját”. Mi a különbség?
A rabbi szerint a két kifejezés nemcsak kiegészíti egymást, hanem mély lelki kapcsolatban áll. „Ha a szombat csak egy kötelezettség, amit ‘őrzünk’, akkor lehet, hogy megcsináljuk, de gyorsan elfelejtjük” – magyarázza. „De ha a szombat élménnyé válik, akkor emlékezni fogunk rá – mint egy dallamra, ami megmarad bennünk.”
A micva nem feladat – hanem élmény
A zsidó élet nem száraz törvények gyűjteménye. Legalábbis nem kellene, hogy az legyen. Oberlander rabbi szerint a kulcs abban rejlik, hogyan éljük meg a micvákat. Nem elég csak teljesíteni őket – át is kell élni. Ha így teszünk, akkor az egész zsidó életforma élvezetté válik, és nem kötelességnek, hanem ajándéknak fogjuk megélni.
Ez a különbség egy „kipipált” szombat és egy valóban emlékezetes Sábát között. A cél: ne csak őrizzük, hanem éljük is meg a szombatot úgy, hogy emlékezzünk rá – ne csak három napig, hanem akár egy életen át.
