A nemes cél érdekében?
Váérá hetiszakasz – hogyan harcolunk anélkül, hogy elveszítenénk az irányt
A Váérá hetiszakaszban az Örökkévaló újra elküldi Mózest és Áront a fáraóhoz, Egyiptom királyához. A Tóra azonban egy szokatlan megfogalmazást használ: nemcsak a küldetésről beszél – vagyis arról, hogy követelni kell Izrael fiainak szabadon bocsátását –, hanem külön parancsot ad a fáraóra vonatkozóan is. Bölcseink, köztük Rási, úgy magyarázzák: az Örökkévaló arra utasította Mózest és Áront, hogy még ellenségükkel is tisztelettel beszéljenek.
Ez első hallásra meglepő. Hiszen a fáraó az elnyomó, a zsarnok, aki rabszolgaságban tartja a zsidó népet. A cél nemes, az ügy igazságos – miért kellene tisztelettel bánni vele? A rabbi szerint éppen itt rejlik a tanítás lényege.
A történelem tele van példákkal, amikor nemes célok nevében indultak forradalmak és felszabadító mozgalmak, majd útközben elveszítették erkölcsi iránytűjüket. Az eredeti cél – az emberek felszabadítása, a jogtalanság megszüntetése – háttérbe szorult, miközben az eszközök egyre durvábbá váltak. Az erőszak öncéllá lett, és a „jó ügy” nevében eltaposták azokat az alapelveket, amelyekért elindultak.
Az Örökkévaló ezért figyelmezteti Mózest: lehet, hogy a fáraó az ellenséged, lehet, hogy nemet mond, sőt csapások jönnek majd, de addig is emberként kell vele beszélned. A cél nem szentesíthet minden eszközt. Nem lehet útközben elfelejteni az emberi méltóságot, a tiszteletet és a határokat.
A tanítás ma is érvényes: még a legnemesebb ügyekben sem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük az erkölcsi mércét. Ha ez megtörténik, a cél is elvész.
