Ki a valódi csodarabbi?
Oberlander Báruch rabbi e heti tanításában — a Nászó hetiszakasz kapcsán — a belső önuralomról és valódi „csodákról” beszélt. Egy történetet is megosztott a hallgatókkal: az első világháború idején sok galíciai zsidó menekült Bécsbe, köztük híres hászid mesterek is. Az utcán egyszer valaki meglátott egy ismert csodarabbit, és megkérdezte: „Mi az a csodarabbi? Mi az a Wunder-rebbe?”
A válasz így hangzott: „Van, aki egy ország fölött felelős, van, aki egy város fölött, vagy egy kerület fölött. A csodarabbi az, aki saját maga fölött felelős.”
A belső küzdelem a legnagyobb csoda
Ez a gondolat mély tanítást hordoz: az ember igazi próbatétele az, hogy képes-e önmaga fölött uralkodni. Az, aki ezt eléri, valóban csodákat hajt végre — nem kívül, hanem belül.
A Nászó hetiszakaszban a Tóra beszél a názír-ról, vagyis arról, aki fogadalmat tesz például arra, hogy nem iszik bort. Az erre használt szó a Tórában: „kiafli lindor neder” — „különleges módon fogadalmat tesz”. Az Ibn Ezra kommentárja szerint a „jafli” szó gyöke a „pelle”, vagyis csoda, különleges. Miért? Mert a legtöbb ember ösztönösen követi szívének vágyait, a názír azonban képes tudatosan uralkodni saját hajlamain.
Mindenkinek saját csodája
„A csodarabbi az, aki a saját maga fölött felelős, és irányítja magát” — mondta Oberlander rabbi. Ez az a képesség, amelyre mindannyiunknak törekednünk kell: ne hagyjuk, hogy érzelmeink, természetünk, berögzült szokásaink sodorjanak minket — mi magunk legyünk a kormányosai életünknek.
A rabbi ezzel kívánt mindenkinek egy gut sábeszt, vagyis áldott, békés szombatot.
