Állatok szabadulása
Bo hetiszakasz – nincs olyan szint, ahonnan ne lenne kiút
A Bo heti szakaszban, a kilencedik csapás – a sötétség – után a fáraó már majdnem beadja a derekát. Kész kiengedni Izrael fiait: férfiakat, nőket, gyerekeket. Egyetlen feltétele van: az állatok maradjanak Egyiptomban. Látszólag ez apróság. A lényeg megvan, a nép szabad, miért olyan fontos, hogy a juhok és a szarvasmarhák is menjenek?
A rabbi magyarázata szerint itt nem az állatokról van szó, hanem az emberről. Az egyiptomi kivonulás nem pusztán fizikai szabadulás, hanem lelki folyamat. A „Micrájim” nemcsak földrajzi hely, hanem korlátokat, akadályokat jelent: mindazt, ami gátolja az embert az Istenszolgálatban és az előrehaladásban.
A fáraó ajánlata valójában azt jelenti: menjetek, legyetek szabadok – de csak bizonyos határig. Az emberi, „szép” részetek szabadulhat, de az ösztönös, alacsonyabb, „állati” szint maradjon rabságban. A kabala nyelvén ez az állati lélek: a lustaság, a vágyak, az ösztönök világa.
Erre mondja az Örökkévaló: nem. A szabadulás nem lehet félmunka. Nincs olyan szint az emberben, amelyről le kellene mondani. Még az „állati” rész is képes felemelkedni és megszabadulni. Épp ezért jön a tizedik csapás: világossá válik, hogy a kivonulás teljes kell legyen.
Az üzenet egyértelmű: az ember ne mondja magáról, hogy „én már ilyen vagyok”, „ez túl alacsony szint”. Az Örökkévaló erőt ad a teljes szabaduláshoz. Az induláshoz azonban fel kell kelni, el kell hinni, hogy van kiút – minden szintről.
