Manna vagy hús? Egy nemzedék igényei
A Beháálotchá hetiszakasz egyik erőteljes jelenete, amikor a zsidó nép húst követel Mózestől. Hiába esik minden nap az égből a mennyei manna – „ők húst akarnak, igazi, tapintható húst” – idézi fel a rabbi a Tóra szavait.
Mózes nem érti ezt az igényt. Számára a manna – ami spirituális étel, mindenféle ízt magába tud foglalni – bőségesen elég. „Én nem tudom őket ellátni hússal” – mondja, és kétségbeesésében Istenhez fordul.
Mózes, az isteni ember – és az emberi távolság
A Tóra Mózest „Is Elokim”-nak, isteni embernek nevezi. Ő az, aki már egy másik dimenzióban él: megszentelt, emelkedett életet él, nem él együtt a feleségével, nincsenek hétköznapi igényei.
A rabbi itt rámutat a feszültségre: „Mózes már nem tudott kapcsolódni a nép új igényeihez.” Ez a nemzedék már mást kért, mint a sivatagi elődök. Ők látni akarták a húst, nemcsak érezni. És Mózes már nem értette őket.
Vezetni csak a másik szintjén lehet
„A vezető nem onnan kell vezessen, ahol ő van, hanem ahonnan a nép van” – hangsúlyozza Oberlander rabbi. És itt jön a megoldás: Isten 70 vénát rendel Mózes mellé, hétköznapi embereket, akik közelebb állnak a nép valóságához. Ők képesek híd lenni a Mózesi magasság és a népi földközel között.
Ez nemcsak a Tóra világában igaz – teszi hozzá a rabbi. „A tanár, a szülő, a rabbi sem a saját szintjét kell ráerőltesse a másikra.” Ehelyett meg kell próbálni megérteni, hol tart a másik, és onnan elindulni vele.
Tanulság: emberként kapcsolódni
A tanítás vége felé a rabbi egy gyakorlati példával zárja: „Ha egy tanár egy diákot akar tanítani, nem a saját könyvtárszobájából indul ki, hanem a gyerek padjából.” Ez a kulcs a neveléshez, a vezetéshez, a valódi kapcsolódáshoz.
Mózes nagysága abban is megmutatkozott, hogy beismerte: ebben a helyzetben már nem tud egyedül vezetni. És a Tóra – örök tanítónk – ezzel is példát ad: minden nemzedéknek a saját nyelvén, saját igényei szerint kell megszólalnunk.
