Étlen-szomjan?
Mózes háromszor negyven napja
Meddig bírja ki az ember evés és ivás nélkül? A Talmud szerint legfeljebb hét napig. Ezért ha valaki azt esküszik, hogy hét napig nem fog enni és inni, az már abban a pillanatban hamis eskünek számít. Hiszen biztos, hogy az ember ezt nem tudja teljesíteni.
Felmerül tehát a kérdés: hogyan lehetséges az, amit a Ki tiszá heti szakaszban olvasunk? Mózes negyven napot és negyven éjszakát volt fenn az Örökkévalónál a hegyen, kenyeret nem evett és vizet nem ivott.
Erre több magyarázat is létezik.
Az egyik vélemény, amelyet Maimonidész is említ, hogy ez egyszerűen csoda volt. Negyven napon át tartó isteni csoda, amely lehetővé tette, hogy Mózes életben maradjon evés és ivás nélkül.
Egy másik magyarázat szerint Mózes olyan mély spirituális élményben volt, annyira az isteni jelenlétben élt, hogy a lelki állapota legyőzte a testi szükségleteket. Az ember teste ilyenkor háttérbe szorul.
A harmadik magyarázat szerint Mózes olyan magas, kifinomult szintre emelkedett, hogy a teste már képes volt evés és ivás nélkül is létezni.
A lubavicsi Rebbe szerint mindhárom válasz igaz – mert Mózes háromszor volt fenn a hegyen, mindegyik alkalommal negyven napig.
Az első negyven nap a Tóraadás ideje volt, amikor az Örökkévaló készítette el a kőtáblákat. Ez teljes egészében csodák sorozata volt, és a csoda kiterjedt arra is, hogy Mózes evés és ivás nélkül maradt.
A második negyven napban Mózes imádkozott, hogy az Örökkévaló bocsásson meg a zsidó népnek az aranyborjú bűnéért. Ebben az időben olyan erővel imádkozott, hogy a lelki ereje felülkerekedett a testi szükségleteken.
A harmadik negyven napban Mózes már maga vitte fel a kőtáblákat, és az Örökkévaló ezekbe véste a szöveget. Ekkor Mózes olyan szintre emelkedett, hogy a teste is kifinomultabb állapotba került.
Mi a tanulság?
A spirituális életben nincs csak egyetlen út vagy egyetlen állapot. Néha csoda segít, néha az ima emeli fel az embert, és néha az ember saját erőfeszítésével jut magasabb szintre.
De a cél nem az, hogy angyallá váljunk. A cél az, hogy folyamatosan emelkedjünk, és egyre közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz. Ha az ember halad előre az istenszolgálatban, biztosan elér valamilyen magasabb szintet.
