Mehetek orvoshoz?
Mispátim hetiszakasz – betegség, felelősség és isteni gondviselés
Ha minden az Örökkévalótól jön, akkor vajon szabad-e orvoshoz fordulni? – teszi fel a kérdést a rabbi. Hiszen a hívő ember tudja: ami történik vele, az nem véletlen. Ha beteg, akkor Istenhez kell fordulnia imával. Nem inkább ez lenne a helyes út?
A Mispátim hetiszakasz azonban egy meglepő választ ad. A Tóra arról beszél, hogy ha két ember összeverekszik, és az egyik megsebesíti a másikat, akkor kártérítést kell fizetnie – többek között a gyógyítás költségeit is. A Talmud ebből vezeti le: „engedély adatott az orvosnak gyógyítani”. Vagyis szabad, sőt természetes dolog orvoshoz fordulni.
De felmerül a kérdés: itt nem egy „isteni” betegségről van szó, hanem egy ember által okozott sérülésről. Ha ember okozta a bajt, akkor érthető, hogy ember gyógyítsa. Miért lenne ebből általános elv?
A rabbi magyarázata szerint a Tóra éppen azt tanítja: még ha ember okozta is a sérülést, végső soron minden az Örökkévaló kezében van. Az áldozattal az történik, amit Isten elrendel. Az, aki kárt okozott, felelős a tettéért és köteles fizetni – de maga az esemény Isten akaratán kívül nem történhetett volna meg.
Ha így van, akkor logikus lenne azt mondani: csak imádkozni szabad, orvoshoz nem fordulni. A Talmud azonban világosan kimondja: igenis lehet, sőt kell orvoshoz menni. A zsidóság álláspontja egyértelmű – nincs olyan betegség, amely miatt tilos lenne szakember segítségét kérni.
A tanítás tehát kettős. Egyrészt minden az Örökkévalótól jön, ezért az embernek Hozzá kell fordulnia. Másrészt Isten a világot úgy rendezte be, hogy a gyógyulás útja sokszor az orvoson keresztül vezet. A hit és a cselekvés nem zárják ki egymást.
A rabbi záró kívánsága egyszerű és őszinte: legyen mindenki egészséges – és ne legyen szükség orvosra.
