A Tóra és a támogatás értéke
E heti tanításában Oberlander Báruch rabbi a Bámidbár hetiszakasz egyik érdekes részletéhez kapcsolódva világított rá egy örökérvényű zsidó bölcsességre. A szövegben a sivatagi vándorlás rendjéről olvasunk: középen a Miskán, körülötte a törzsek. A Tóra felsorolja a három törzset is, amelyek egyik oldalon együtt táboroztak: Jehuda, Jiszáchár és Zebulon. De a felsorolás módja nem véletlen: míg Jehuda és Jiszáchár között ott az „és” kötőszó, Jiszáchár és Zebulon között már nincs.
Miért? A Midrás tanítása szerint ez mélyebb üzenetet hordoz. A hagyomány ugyanis ismeri a híres Jiszáchár–Zebulon megállapodást: Jiszáchár törzse a Tóratanulásnak szentelte magát, míg Zebulon kereskedett, és cserébe anyagi támogatást nyújtott Jiszáchárnak. Az egyezség alapján mindkét fél részesült a tanulás érdemeiből – így a támogató kereskedő is a tanulóval egy szinten áll a mennyei számonkérésben.
Nem „utánfutó”, hanem partner
Ezért nem szerepel az „és” kötőszó Jiszáchár és Zebulon között: „Zebulon nem csupán egy utólagos kiegészítő, hanem teljes értékű partnere Jiszáchárnak” – hangsúlyozta Oberlander rabbi. Aki lehetővé teszi mások számára a Tóratanulást – zsinagógát, iskolát, közösségi életet támogat –, az maga is részesévé válik a tanulás szellemi érdemeinek.
A támogatás nem helyettesít
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy aki támogatja a tanulást, annak magának már nem kell Tórát tanulnia. „A saját tanulás kötelessége megmarad” – mondta a rabbi –, de a támogatás révén az ember kiterjeszti hatását, és segít abban, hogy minél több zsidóhoz jusson el a Tóra fénye.
A Bámidbár hetiszakasz így nemcsak a sivatagi rendről szól, hanem a közösségi felelősségről is: mindenki a maga helyén járul hozzá a Tóra fennmaradásához – akár a tanulás, akár a támogatás révén.
