Zsidó élet ott is, ahol kevesen maradtak
Oberlander Báruch rabbi legutóbbi tanításában Ungvárról jelentkezett, a város főteréről, ahol a régi nagy zsinagóga áll – ma már sajnos nem vallási célokra használják. A látogatás apropója Mendel rabbi fiának bár micvá ünnepe volt, amelyre sokan érkeztek a helyi közösségből.
Mint a rabbi elmesélte, nem most járt először Ungváron: 1992-ben, a Szovjetunió összeomlása után szervezett itt először találkozót a kárpátaljai zsidóknak. Akkoriban mindössze egyetlen embert ismert személyesen a környéken, de végül Munkácsról, Ungvárról, Husztról, Nagyszőlősről és Beregszászból is összegyűltek zsidók, örömmel fogadták a látogatását.
„Akkor is megmondtam nekik: nem a temetőkbe jöttem imádkozni, hanem az élő zsidókhoz.” – emlékezett vissza. Fontosnak tartotta már akkor is, hogy a nagyszülők vigyék el unokáikat is az összejövetelekre – ebből a kezdeményezésből nőtt ki később az a közösségi élet, amelyet ma Mendel rabbi vezet.
Múlt és jelen
Oberlander rabbi kiemelte: Ungvárnak hatalmas zsidó múltja van, hiszen innen származott többek között Ganzfried Salamon is, a Kicur Sulchán Áruch, a világszerte ismert Sulchán Áruch-kivonat szerzője.
Ma már sokkal kisebb a közösség, de él és működik, köszönhetően a helyi rabbi áldozatos munkájának.
Nehézség és erő
A helyiek gyakran mondják: „Budapesten könnyebb zsidónak lenni, itt nehezebb.” Erre a rabbi így válaszolt: „A budapestiek meg azt mondják, hogy Jeruzsálemben könnyű, a jeruzsálemiek szerint New Yorkban könnyű… Valójában mindenhol könnyű, ha az ember igyekszik, mert az Isten erőt ad hozzá.”
A rabbi ehhez a frissen ünnepelt Sávuot ünnepének üzenetét kapcsolta: „Ahogyan az Örökkévaló 3000 évvel ezelőtt adta nekünk a Tórát, úgy most is adja – erőt ad, hogy legyőzzük a nehézségeket, bárhol is élünk: legyen az Jeruzsálem, New York, Párizs, Budapest vagy akár Ungvár.”
Egy különleges találkozás
Oberlander rabbi számára különleges élmény volt újra ellátogatni ide, több mint harminc évvel első látogatása után. „Azok a fiatal emberek, akikkel akkor találkoztam, ma már az idősebbek közé tartoznak – és én sem maradtam fiatal” – jegyezte meg mosolyogva.
A régi zsinagógát is meglátogatta, amely 1946-47-ig működött vallási célra. Bár ma már nem zsinagóga, a falai még őrzik a múlt emlékét – ahogy a helyi közösség is őrzi a zsidó hagyományokat, élő módon, a jelenben.
