Igyekeztem. Sikerült?
Tóratudás, pénz és az isteni áldás rendje
A Talmud tanítása éles különbséget tesz két terület között. Azt mondja: ha valaki azt állítja, „igyekeztem, de nem sikerült” – ne higgyünk neki. Ha viszont azt mondja, „igyekeztem és sikerült” – azt el lehet hinni. De miről beszél a Talmud? A Tóra tudásáról.
Ha valaki valóban szorgalmasan tanul, erőfeszítést tesz, akkor megszerzi a tudást. Olyan nincs, hogy komoly igyekezet mellett ne lenne eredmény. A Tóra megszerzése az ember kezében van.
A mindennapi élet, az üzlet, a vállalkozás azonban más kategória. Ott lehet igyekezni – sőt kell is –, mégsem garantált a siker. Ott az isteni áldás, a szijátá dismája döntő tényező. Előfordulhat, hogy az ember mindent megtesz, mégsem jár eredménnyel, mert nem volt meg hozzá az égi segítség.
A Tecáve heti szakasz egy szimbolikus példát ad erre. A Tóra előírja, hogy a Menórához „tört, tiszta olívaolajat” kell hozni – a lehető legfinomabban kinyerve, teljesen tisztán. Ez az olaj a fény számára kell. Ugyanakkor a lisztáldozatokhoz nem szükséges ilyen különleges minőségű olaj; ott kevésbé szigorú az elvárás.
A pozsonyi rabbi magyarázata szerint a Menóra fénye a Tóratudást jelképezi – a spirituális világosságot. Ott maximális igyekezet szükséges: „tört”, kifinomított, tiszta olaj. A lisztáldozat az anyagi megélhetést, a pénzt szimbolizálja. Ott nem az emberi tökéletesség az elsődleges, mert az eredmény főként az isteni áldástól függ.
Az ember gyakran fordítva gondolkodik: azt hiszi, a pénz az ő kezében van, a Tóra pedig az égi kegytől függ. A Talmud éppen az ellenkezőjét tanítja. A Tóratanulás az ember felelőssége – ha igyekszik, sikerülni fog. Az anyagi siker pedig végső soron az Örökkévaló kezében van.
Ez a különbség ad rendet az életben: ahol rajtunk múlik, ott teljes erővel kell igyekezni. Ahol az áldás dönt, ott igyekezni kell – de tudni, hogy a végső eredmény nem kizárólag rajtunk áll.
