Nemcsak visszaszámolni, hanem előrelépni – mit üzen az Ómer-számlálás?
A peszách és sávuot közötti 49 napos időszak – az Ómer-számlálás ideje – a zsidó naptár egyik legkülönlegesebb szakasza. Ilyenkor nemcsak napokat számolunk, hanem egy szellemi utat is járunk: az egyiptomi szabadulás állapotától a tóraadás méltóságáig emelkedünk.
A napok száma: hányat tettél meg?
Oberlander Báruch rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy a Tóra különleges módon határozza meg az ómerszámlálást. Míg általában, ha valami fontos esemény közeledik, az emberek visszaszámlálnak („még 10 nap”, „még 5 nap”), a zsidó hagyomány azt mondja: „számoljátok a napokat”, de előrefelé. Azaz: ma már ennyi nap telt el a peszách után.
Miért ez az irány? Mert a zsidóság nemcsak várja a tóraadást, hanem felkészül rá – mondta el a rabbi. Minden nap újabb lépcső, egy újabb belső fejlődési lehetőség. Nem az idő gyorsabb múlásáért imádkozunk, hanem az időt tartalommal töltjük meg.
Árpa és búza: állatból emberré?
A rabbi a Tóra azon előírására is utalt, amely szerint az első napon, peszách másnapján, árpából kell hozni áldozatot – ezt nevezzük Ómer-áldozatnak. Ötven nappal később, sávuotkor viszont búzából kell két kenyeret bemutatni.
Ez sem véletlen. Az árpa az állati eledel, míg a búza az emberi táplálék. A zsidó ember tehát állati ösztöneiből indul, de a cél az, hogy emberré váljon – felelősségteljes, tudatos, Istenre nyitott lénnyé. A fejlődés nem egy ugrás, hanem egy 49 lépcsőből álló emelkedés.
A nap, amit nem lehet csak úgy átlépni
Az ómer minden napja tehát egy lehetőség. Az ember nem mondhatja: „ma csak egy újabb nap telt el”. Inkább így kell gondolkodnia: „mit tettem ma, hogy készen álljak a tóra átvételére?” Ez a nap egy belső lépcső, nemcsak egy dátum a naptárban.
A tanítás lényege
„Ne csak várd a napokat, hanem készülj is rájuk. Ne csak számold, hanem tartalommal is töltsd meg őket.” – fogalmazta meg a tanítás lényegét Oberlander Báruch rabbi. Mert a tóra nem azoknak adatott, akik passzívan várakoznak, hanem azoknak, akik lélekben is elindulnak az úton.
És ahogy az árpa áldozata után eljutunk a búza kenyeréhez, úgy válhatunk mi magunk is egyre finomabbá, bölcsebbé, emberibbé.
