A közepes ember dicsérete
Oberlander Báruch tanítása a Noách heti szakaszhoz
Van valami különös abban, ahogy a Tóra emberekről beszél. A legnagyobb alakokról – Ábrahám, Mózes, Jákob – ritkán olvasunk egyértelmű dicséretet. A Tóra nem magasztal, nem emel piedesztálra, inkább tetteket és döntéseket mutat be, és hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseket. De van egy kivétel. Egy férfi, akiről kerek-perec kimondja: igaz ember volt.
Ő Noé.
„Noé igaz ember volt, tökéletes a maga nemzedékében.” (1Mózes 6:9)
Oberlander Báruch rabbi ehhez az ősinek tűnő mondathoz egy ma is aktuális kérdést tesz fel: Mit jelent, hogy valaki a maga nemzedékében igaz? Ez valódi dicséret – vagy inkább árnyalt kritika?
Noé: dicséret vagy csak összehasonlítás?
A hagyomány kétféleképpen értelmezi ezt a kitételt:
– Az egyik vélemény szerint ez valóban dicséret: ha Noé képes volt egy romlott, züllött nemzedék közepén igaz emberként élni, akkor milyen nagy ember lett volna egy igaz nemzedékben, például Ábraháméban!
– A másik magyarázat szerint viszont ez árnyalt kritika: Noé csupán a maga korához képest volt igaz. Ha Ábrahám mellett élt volna, eltörpült volna mellette.
De Oberlander rabbi szerint ez a vita valójában nem Noéról szól, hanem rólunk, mai emberekről. Arról, hogy az igazságosság és jóság nem a tökéletességből fakad – hanem a döntésből, hogy kilógunk a sorból.
„Noé nem volt a legtehetségesebb, nem volt a legnagyobb ember, de képes volt más irányba menni, mint mindenki más. És ez a valódi erőssége.”
Egy ember, aki nem sodródott
Noé nem volt lázadó. Nem próbálta megmenteni a világot, mint Ábrahám. Nem vitatkozott Istennel. Nem beszélt sokat. De ő volt az egyetlen, aki nem sodródott a tömeggel. Egy világban, ahol mindenki romlott, ő becsületes maradt. Egy korban, ahol a korrupció és az erőszak volt az alap, ő hűségesen követte Isten parancsait.
Ezért mondja róla a Tóra azt, amit máshol senkiről:
„Igaz ember volt.”
És ez a dicséret pont azért különleges, mert egy „közepes emberről” szól.
Nem kell Ábrahámnak lenni
Oberlander Báruch így fogalmaz:
„Nemcsak az az ember lehet különleges, aki Ábrahám szintjén áll. Még aki sokkal kevesebb is, az is képes erőt venni magán, és Istenfélő módon élni.”
A mai világban, amikor sokszor épp az ellenkezőjét látjuk – hogy mindenki másra mutogat, sodródik az árral, „mindenki így csinálja” – Noé példája aranyat ér. Ő nem volt próféta, nem volt vezér, nem volt forradalmár. Egyszerűen csak nem engedte, hogy magával húzza a világ romlottsága.
És ezzel megmentette a világot.
Egy történet, ami rólunk szól
Noé története nemcsak a múltról szól. Hanem minden közepes emberről, aki eldönti, hogy nem sodródik tovább. Aki hajlandó jó lenni akkor is, ha senki sem látja. Aki képes elismerni: lehet, hogy nem vagyok Ábrahám, de lehetek Noé.
És néha ez az, amire a világnak leginkább szüksége van.
Mert nemcsak a hősök mentenek világot. A csendes, kitartó igaz emberek is.
„Noé lehetett olyan élő példa, ami talán Ábrahám nem lett volna – mert Noé olyan volt, mint mi. És mégis másképp élt.”
