Az élet hullámai
Ómerszámlálás – így kell továbbmenni a mélypontokon át is
Az ómerszámlálás napjai első pillantásra egyetlen, tiszta ívű lelki történetet mesélnek: Peszáchkor a zsidó nép kiszabadult Egyiptomból, majd negyvenkilenc napon át számolta a napokat a Tóraadásig. A Midrás szerint, amikor Mózes megmondta nekik, hogy negyvenkilenc nap múlva az Örökkévaló a Szináj-hegynél adja majd a Tórát, a nép lelkes várakozásba kezdett. Még egy nap, még egy nap, még egy nap – és eljön a nagy pillanat.
Csakhogy a Tóra képe ennél jóval emberibb. Ugyanezekben a napokban újra és újra panasz hangzik fel: nincs mit enni, veszélyben vannak, jobb lett volna Egyiptomban maradni. A nép egyszerre lelkes és megtört, egyszerre vágyik a Tórára, és közben újra meg újra összeomlik a hétköznapi nehézségek súlya alatt.
Oberlander Báruch rabbi szerint éppen ez a tanítás lényege. Nem az történt, hogy a zsidó nép negyvenkilenc napon át megszakítás nélküli emelkedettségben élt. Hanem az, hogy a hullámzások ellenére sem hagyta abba a számolást. Voltak rossz napok, volt félelem, volt elégedetlenség – de közben a belső irány nem veszett el. Tovább mentek, tovább számoltak, és végül eljutottak a Tóraadáshoz.
Ez az ómerszámlálás egyik legfontosabb üzenete. Az ember életében is vannak emelkedett időszakok és mélypontok, lelkesedés és kifáradás, tisztán látott célok és hirtelen elbizonytalanodások. A kérdés nem az, hogy lesznek-e hullámok. Lesznek. A kérdés az, hogy az ember a rossz nap után újra tudja-e kezdeni a számolást.
A rabbi tanítása egyszerű és nagyon erős: ha jön a mélypont, nem szabad feladni. Össze kell szedni magunkat, és menni tovább. Még egy nap. Aztán még egy. És végül az ember odaérkezik ahhoz, ami felé elindult.
