Csak, ha kérjük
Váérá hetiszakasz – hit, lehangoltság és a megváltás feltétele
A Váérá heti szakaszban különös párbeszéd bontakozik ki Mózes és az Örökkévaló között. Isten elküldi Mózest Izrael fiaihoz az üzenettel: közeleg a megváltás. A Tóra azonban azt mondja: „nem hallgattak Mózesre a lehangoltság és a nehéz rabszolgaság miatt”. A reménytelenség, a fizikai és lelki nyomás elvette a fülüket az ígéretektől.
Ezután az Örökkévaló mégis Mózest küldi a fáraóhoz. Mózes tiltakozik: ha Izrael fiai sem hallgattak rá – pedig nekik szól a megváltás –, hogyan hallgatna rá a fáraó, aki egyáltalán nem érdekelt ebben? Első pillantásra érthetetlen az érvelés, hiszen a Tóra maga mondja ki: Izrael fiai nem hitetlenségből, hanem a rabszolgaság súlya miatt nem tudtak figyelni.
Egy haszid magyarázat azonban mélyebb összefüggésre mutat rá. A megváltásnak előfeltétele van: hogy a zsidók higgyenek benne, várják, és kérjék. Nem elég, hogy Isten akarja – a népnek is számítania kell rá. Mózes ezért mondja: ha Izrael fiaiban nincs meg ez a hit, ez a várakozás, akkor lehetetlen, hogy a fáraó elengedje őket. Nem ugyanaz az oka Izrael hallgatásának és a fáraó ellenállásának, de az egyik feltétele a másiknak.
A tanítás időtlen. Az isteni segítség akkor érkezik meg, ha számítunk rá, ha kérjük, ha várjuk. Ha az ember lemond róla, ha nem hisz benne, akkor – ahogy a rabbi fogalmaz – az Isten sem „szól bele”. A megváltás ott kezdődik, ahol a hit újra megszólal.
