Meg lehet vesztegetni Istent? Egy talmudi tanítás a hála valódi erejéről

A Nászó heti szakasz kapcsán Oberlander Báruch rabbi egy különösen izgalmas talmudi gondolatot idézett: vajon lehet-e „megvásárolni” Isten kedvét a micvák által, ahogy az angyalok kérdezték?

Az angyalok kérdése

A Talmud elbeszélése szerint az angyalok egyszer kérdőre vonták az Örökkévalót, mondván: „Nemde Mózes ötödik könyvében az áll, hogy az Örökkévaló nem néz szemébe és nem fogad el kedvezést” — azaz nem lehet őt lekenyerezni. Ugyanakkor éppen a heti szakaszunkban olvassuk a papi áldás szavait: „Fordítsa az Örökkévaló az Ő arcát feléd”, ami mintha éppen valami kivételezést sugallna. Hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

A válasz: hála mindenért

Az Örökkévaló így válaszolt: „A Tórában azt írtam: egyél és jól lakj, majd mondjál áldást. De a zsidók már akkor is mondanak utóáldást, ha csak egy tojásnyi vagy olíványi ételt ettek. Hogyan ne néznék rájuk kedvezően?”

A rabbi elmagyarázta: az igazi lényeg nem az, hogy valaki minél több micvát halmozzon fel, hanem az, hogy képes-e mindenért — még a legapróbb jóért is — őszinte hálát adni. Ha valaki egy szerény étkezés után is teljes szívéből megköszöni azt, az mutatja, hogy valóban felismeri: minden, ami van, az Istentől származik.

A hála ereje

Ez a tanítás arra hívja fel a figyelmet, hogy az Istenhez való kapcsolatunk alapja a hála, nem a „megvesztegetés”. Az az ember, aki már a legkisebb ajándékért is hálás, méltó arra, hogy a Teremtő még nagyobb bőséggel ajándékozza meg.

Nem arról van tehát szó, hogy a micvák önmagukban „lefizetik” Istent, hanem arról, hogy a bennük megnyilvánuló alázat, tiszta szándék és hála teszi az embert méltóvá az isteni kegyre.

 

Megszakítás