Figyeljük a jeleket – de ne játsszunk Istent!
A háborús feszültségek idején – mint amilyen most is az izraeli-iráni helyzet – sokan érzik, hogy bármit megtennének a baj elkerüléséért. Innen indul Oberlander Báruch rabbi tanítása egy különleges zsidó népmesével.
A beszélő állatok meséje
Volt egyszer egy ember, aki mindenáron meg akarta tanulni az állatok nyelvét. A mestere próbálta lebeszélni: „Minek neked ez? Bízz Istenben!” – de az ember hajthatatlan volt. A tudás hamar hasznot hozott: amikor a marhái arról „beszélgettek”, hogy pusztulás vár rájuk, azonnal eladta őket. Amikor a tyúkok egy közelgő áradásról „csiripeltek”, gyorsan túladott a földjein is.
De amikor végül a baromfi azt „mondta”, hogy a gazda fiát halál fenyegeti – az ember kétségbeesetten futott a mesterhez.
Kikerülni a próbát – de minek az áron?
A mester válasza letaglózó: „Isten először vagyoni kárral akarta elintézni a sorsodat. Te viszont mindent elkerültél – így maradt a legsúlyosabb ítélet.”
A rabbi tanítása egyértelmű: „Sokszor az ember sajnálja, ha valami vagyoni kár éri. De lehet, hogy épp ez váltja ki a nagyobb bajt. A vagyoni kár néha áldás.”
A veszteség mint védelem
A zsidó gondolkodás mélyen ismeri azt a fogalmat, hogy egy kisebb szenvedés „kiváltja” a nagyobbat. Ez nem babona, hanem hit az isteni gondviselésben. „Néha nem tudjuk, miért történik velünk valami, de az is lehet, hogy egy elveszett üzlet vagy meghiúsult terv épp egy nagyobb csapást hárít el.”
Ne kerüljük el a próbatételeket – tanuljunk belőlük!
A tanítás végén Oberlander rabbi emlékeztet: a történet tanulsága nem az, hogy ne használjunk eszünket – hanem az, hogy ne akarjunk „kijátszani” Istent. A szenvedések sokszor rejtett védelmek. Bízzunk abban, hogy a Teremtő jobban tudja, mire van szükségünk – még akkor is, ha ez néha fáj.
