Csak kicsit gyászolt?
Sára halála, Izsák majdnem-feláldozása, és egy kis betű, ami mindent elmond
Miután Ábrahám visszatér a Mória hegyéről, ahol Isten kérésére majdnem feláldozta fiát, Izsákot, a Tóra szinte azonnal leírja: „És meghalt Sára… és jött Ábrahám, hogy megsirassa és meggyászolja őt.” A hagyomány szerint nem véletlen ez az időzítés – a két esemény mélyen összefügg. Sára halálát a bölcsek szerint az a hír okozta, hogy Izsák majdnem áldozatul esett – „kis híján”, de mégiscsak élet-halál kérdésben.
Felmerül azonban egy furcsa részlet a szövegben: a „megsiratta” szónál a héber kaf betű (לִבְכֹּתָה) kisebb méretű, mint a többi betű. A kommentárok ezt úgy értelmezik, hogy Ábrahám csak „kicsit” sírt – és ez szinte érthetetlen. Hogyan lehet, hogy Ábrahám, a felesége halálán, akivel egy életet élt végig, „csak egy kicsit” sír?
A válasz a chászid bölcsek szerint a lelki erő és a hit mélysége. Sára nem azért halt meg, mert Izsákot majdnem feláldozták. „A Tóra hangsúlyozza, hogy Sára 127 éves volt. Nem egy micva miatt halt meg, hanem azért, mert letelt az ideje.” – mondja Oberlander Báruch rabbi. A Sátán ugyanis nem csak akkor próbálja meg az embert, mielőtt egy micvát teljesítene, hanem utána is. „Elülteti a kételyt: biztos, hogy jól döntöttem? Nem lett volna jobb, ha nem teszem meg?” Ábrahám viszont felismerte ezt, és nem engedte, hogy ez a mérgező gondolat megfertőzze a hitét.
A kis kaf betű is erről tanúskodik. Ábrahám fájdalmát nem tagadta, de nem hagyta, hogy az egész gyászát az a gondolat határozza meg, hogy Isten akarata okozta volna Sára halálát. „Tudta, hogy Sára élete beteljesedett. Nem a micva miatt halt meg, hanem a természet rendje szerint.”
Ez egy mély tanítás számunkra is. Amikor valaki jót tesz – legyen az egy komoly vallási lépés, egy micva, egy bátor döntés – nem szabad visszanéznie sajnálattal. „A micva soha nem okoz rosszat. A jó cselekedet nem válik átokká. Az ember ne engedje meg magának a bűntudatot, ha Isten akaratát teljesíti – akkor sem, ha közben fájdalmas események történnek.”
Ahogy Ábrahám példája mutatja: a hit azt jelenti, hogy nemcsak elindulok az úton, hanem bízom is benne – akkor is, ha közben könnyeket ejtek.
