Vendég vagy gondnok? Ros hásánákor ez sem mindegy
Oberlander Báruch rabbi Ros hásáná közeledtével egy szállodáról szóló példázattal mutatja meg, milyen különbséget jelent, ha az ember nemcsak önmagáért, hanem a közösségért is él. Egy gazdag ember megérkezik egy rendkívül drága hotelbe, ahol egyetlen éjszaka is rengeteg pénzbe kerül. Találkozik egy régi barátjával, és meglepődve kérdezi tőle, meddig marad. A válasz: már öt éve ott él. Ráadásul nemhogy nem fizet a szobáért, hanem még fizetést is kap, mert ő a szálloda gondnoka, és szükség van rá ahhoz, hogy a hely működjön.
A rabbi szerint Ros hásánákor, amikor az Örökkévaló megítéli az embert, hasonló különbség lehet aközött, aki csak a maga életét éli, és aközött, aki a közösségért is felelősséget vállal. Az egyéni élet minden napja ajándék, és minden évért újra hálát kell adni. De ha valakire másoknak is szükségük van, ha a közösség javára dolgozik, segít, szervez, tanít, gondoskodik, akkor az élete már nem pusztán magánügy.
A példázat nem azt jelenti, hogy a közösségi munka valamiféle biztosíték lenne az isteni ítéletben. A hangsúly azon van, hogy az ember tegye magát hasznossá mások számára. Legyen olyan ember, akinek a jelenléte építi a családot, a zsinagógát, a közösséget, a zsidó életet. Ha mások számítanak rá, akkor az ő életében is nagyobb szerepet kap a szolgálat, az ávodá.
Ros hásáná ezért jó alkalom arra, hogy ne csak azt kérdezzük: mit szeretnék kapni a következő évben? Azt is érdemes végiggondolni: kinek tudok én adni, hol van rám szükség, mit tudok hozzátenni a közösséghez? A zsidó élet egyik legszebb formája, amikor az ember nem egyszerű vendégként van jelen Isten világában, hanem gondnokként is: felelősséget vállal azért, ami rábízatott.
