A kérdés nem az, hogy lehet-e, hanem az: hogyan?
Oberlander Báruch rabbi a Slách hetiszakasz kém-történetéből egy alapvető tanítást emel ki az isteni parancsolatokhoz való viszonyunkról. Mózes kémeket küld Izrael földjére, mielőtt a nép belépne az országba. A háttérben azonban már ott áll az Örökkévaló ígérete és parancsa: „Menjetek be Izraelbe, mert ezt adtam én nektek.” Ha Isten azt mondja, hogy ez a föld Izraelé, akkor a feladat nem annak eldöntése, hogy lehetséges-e bemenni, hanem annak megkeresése, hogyan lehet a parancsot a legjobban teljesíteni.
A kémek hibája éppen ebben állt. Nem az volt a feladatuk, hogy stratégiai jelentést hozzanak arról, érdemes-e vagy lehet-e elfoglalni az országot. Az Örökkévaló ezt már eldöntötte. Nekik azt kellett volna felmérniük, milyen úton, milyen módon, milyen gyakorlati lépésekkel lehet végrehajtani az isteni akaratot. Ehelyett arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehet bemenni. Ezzel nem csupán félelmet keltettek a népben, hanem mintha az Örökkévaló parancsát kérdőjelezték volna meg.
A rabbi tanítása szerint a zsidóság nem azt kéri az embertől, hogy kapcsolja ki az eszét. Éppen ellenkezőleg: használni kell minden értelmet, tapasztalatot, tehetséget és gyakorlati érzéket. De nem arra, hogy eldöntsük, teljesíthető-e egy micva, hanem arra, hogy megtaláljuk a teljesítés útját. Ha Isten parancsol valamit, akkor az lehetséges. A mi munkánk a „hogyan” megtalálása.
Ez a gondolat a mindennapi zsidó életben is irányt ad. Szombatot tartani, kósert enni, Tórát tanulni, jót tenni, felelősen élni – ezeknél nem a feladás a kiindulópont. A kérdés mindig az: milyen úton, milyen eszközökkel, milyen kitartással tudom megtenni azt, amit az Örökkévaló kér tőlem?
