„A rákospalotai zsidó közösség továbbra is él!” – újraszentelték a zsinagógát

A száz éve épült rákospalotai zsinagóga újraszentelésén a múlt emlékei és a jövőbe vetett hit találkozott: a Tóra visszatért az épület falai közé, és Nógrádi Eli személyében új rabbi állt az EMIH új közösségének élére.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) szeptember 17-én ünnepélyes keretek között szentelték újra a rákospalotai zsinagógát, amely hosszú évtizedek után ismét közösségi és vallási térként nyitotta meg kapuit. Az alkalmon az elődök munkájára és áldozatára emlékeztek, miközben a jelen és a jövő zsidó életének is új fejezetét nyitja meg az EMIH, Nógrádi Eli rabbi és Sterna rebecen.

Újra zsinagóga a Rákospalota ékszerdoboza

A rákospalotai zsinagóga újraszentelését a Zorger kórus éneke nyitotta meg, mely az egyébként is ünnepélyes alkalmat még magasztosabb élménnyé emelte.

Felemelő érzés volt abban az épületben lenni, mely alig egy évvel ezelőtt még súlyos acélgerendákkal, rácsokkal, polcokkal szintekre szabdalt raktárház volt; most pedig újra egy tágas, díszes zsinagóga lehet, melyet a majd’ három méteres frigyszekrény ural.

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a Sechechejánu áldással kezdte köszöntőjét. „Áldott az Örökkévaló, hogy megélhettük ezt a mai napot!”

„Ám Jiszráél cháj”

Köves rabbi felidézte, hogy a nácik a zsidók életét akarták elvenni, fizikailag akarták elpusztítani őket, majd a kommunista diktatúra a zsidók identitását akarta eltörölni. A rákospalotai zsinagóga újbóli megnyitása, melynek egykori tagjai és túlélői mindkét rendszert elszenvedték, s az épület bezárását eredményezték, viszont most azt bizonyítja, hogy „ám Jiszráél cháj”, Izrael népe nem csupán él, de vallásos zsidó identitása is erős.

Szeptember 16. a zsidó naptár szerint tisri 6., a Lubavicsi Rebbe édesanyjának, rebecen Chánának a halálozási évfordulója. A rebecen 1964-ben halt meg, egy nagyon viszontagságos élet után. Férjét, Lévi Jicchák rabbit a gulágba kényszermunkára küldték, csak azért, mert a zsidó közösségért akart tenni. Aztán, amikor Kazahsztánba kerültek, s ott elfogyott a tinta, mellyel a rabbi Tóra-magyarázatait írta, akkor Cháná rebecen az erdőbe járt ki, hogy ott növényekből nedveket gyűjtsön, s azokból tintát főzzön, hogy legyen mivel a Tórát a papírra vetni.

Duschinszky Mihály rabbi öröksége

„Ennek a zsinagógának a rabbija, Duschinszky Mihály hasonló krédót vallott. Nem az a típusú rabbi volt, akit felkértek, hogy rabbi legyen, és azzal dolgozott, ami van. Az a rabbi volt, akit nem a közösség tartott el, hanem ő tartotta a közösséget. Életcélja volt, hogy egy ilyen gyönyörű zsinagóga épüljön, és ez a rabbi, aki 40 évig szolgálta a rákospalotai zsidóságot, 20 év munka után felépítette ezt a zsinagógát.

Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1926-ban megnyílt ez a zsinagóga. Duschinszky rabbi ezt a zsinagógát a jövőnek építette. Nem is sejtette, hogy alig 18 évvel később a rákospalotai zsidóságot haláltáborokba fogják deportálni. A közel 3000 fős közösségnek alig a 10%-a tért vissza.”

„A ma este a felelősségről szól, arról szól, hogy megőrizzük azt, ami érték, hogy felelősséget vállaljunk azért, ami a mi dolgunk, és együtt építsük a jövőt. […] Hogy mutassuk meg, hogy a zsidó élet és az értékek örök életűek.” – mondta Köves rabbi.

Három szálon összefonódó kötelék

„A Kohelet, a prédikátor azt mondja: a hármas, nem egy nap alatt kötött fonál nem egy nap alatt szakad el. Ez a hármas szál a zsidó közösség, a magyar társadalom és a mindenkori magyar kormány. A mi közös kötelékünk az, ami képes újra életet adni ezeknek a történelmi értékeknek, nem csupán mint történelmi emléknek, hanem mint élettel teli közösségi helyszíneknek.”

Köves Slomó beszéde köszönetét fejezte ki Igor Tulchinsky-nak, aki nagyvonalúan támogatta nemcsak a rákospalotai zsinagóga újjászületését, de a Dessewffy utcai zsinagóga újranyitását vagy a mosonmagyaróvári jesiva megnyitását is. A zsinagóga az ő szülei után a „Bét Sender és Rivka” nevet kapta.

„A zsinagógát nem azért építették, hogy múzeum legyen”

Ezután Igor Tulchinsky üzletember, a tettek embere emelkedett szóra, s beszédében mondta, hogy egy zsinagógát sem azért építettek, hogy az egyszer múzeum vagy relikvia legyen, hanem, hogy szakrális, közösségi térként szolgáljon. S e gondolat alapján kihangsúlyozta, hogy a múltra, az egykori közösségre sem elég emlékezni, hanem folytatni kell az általuk megkezdett építő munkát, hogy visszatérjen a Tóra hangja az épület falai közé.

A Lubavicsi Rebbe egykori próféciája

A fő mecénás után Oberlander Báruch rabbi, a magyarországi lubavicsi mozgalom alapítója lépett a frigyszekrény elé, s ő is a Sechechejánu áldás szavaival nyitotta beszédét. S rámutatott, hogy beteljesedett a Lubavicsi Rebbe próféciája, amikor a hatvanas-hetvenes években az ellen tiltakozott, hogy Európából az Egyesült Államokba „mentenek” Tóra-tekercseket. Akkor azt kérdezte, hogy honnan lesz majd Tórájuk az európai zsinagógáknak, ha majd újból szükség lesz rájuk. Ennek látjuk az ékes példáját: akkor senki sem gondolta volna, hogy a rákospalotai zsinagógába egyszer újra szükség lesz Tórára, ma pedig Tórával szenteljük újra a zsinagógát.

Oberlander rabbi Duschinszky Mihály rabbi 1898-as székfoglalójából is idézett:

„Miután az Örökkévalóhoz fordultam, hozzátok fordulok szeretett közösségem, akikkel ma szövetséget kötök a világ Ura előtt. Köszönet és hála nektek a belém vetett bizalomért, ez a bizalom felülmúlhatatlan megtiszteltetés számomra. Szívem tele van szeretettel irántatok, szeretett szent közösségem. Nektek ajánlom fel minden időmet és nektek szentelem szerény tehetségemet. Mindig teljes odaadással, s jóakarattal teli szívvel fogom képviselni igéteket, mert igéitek már összefonódtak az enyéimmel. Olyan ez, mint amikor egy jegyespár először megismeri egymást, majd hűséget esküszik egymásnak.” Majd Oberlander rabbi, a közösség új rabbija, Nógrádi Eli nevében megígérte, hogy ő is minden erejét és tudását ennek a közösségnek fogja szentelni.

25 évesen a közösség élén

Érdekesség, hogy Duschinszky Mihály rabbi 25 évesen lett Rákospalota rabbija, s most Nógrádi Eli szintén 25 évesen lesz az újjászerveződő közösség vezetője. Nógrádi rabbinak viszont nehezebb a feladata, hiszen őt nem egy meglévő, népes közösség választotta meg, hanem neki kell egy közösséget újjászerveznie.

Ezt követően a Lis-család által adományozott, csillogó ezüstdíszekbe öltöztetett Tóra-tekercs ünnepélyes, chüpe alatti bevonulása volt, melyet a Zorger kántorkórus kísért. A Tóra frigyszekrénybe helyezése után természetesen a közösség örömtánca sem maradhatott el.

Emlékezés az elődökre

A boldogságtól túlfűtött ünneplők elcsendesedése után Duschinszky Mihály rabbi unokája, akit szintén Duschinszky Mihálynak hívnak, és szintén rabbi, lépett a bimára, hogy köszönetét és örömét fejezze ki a zsinagóga újraavatása kapcsán, és elénekelje a Kél málé ráchámim imát, miközben gyertyákat is gyújtottak az egykori közösség emlékére.

Az emléktáblák leleplezése, majd a támogatóknak mondott köszönetek után pedig az új rákospalotai rebecen, Nógrádi Sterna lépett a frigyszekrény elé. A rebecen felidézte a rákospalotai zsidó hitközség történetét, megemlékezett az elődök példaértékű építőmunkájáról. Majd párhuzamba állította ezt az Oberlander rabbipárral, akik a rendszerváltás után megkezdték munkájukat, ami jelentősen hozzájárult a mai, virágzó zsidó élethez. Felidézte családjaik munkáját, s háláját fejezte ki, hogy ebbe a szent feladatba most ő is bekapcsolódhat férjével.

Nógrádi Eli lett a közösség rabbija

Majd a zsinagóga újraszentelésének utolsó, de egyik legfontosabb pontjaként a rabbiavatással zárult az ünnepség hivatalos része. Nógrádi Eli rabbikinevezését Oberlander Báruch rabbi, Duschinszky Mihály rabbi és Köves Slomó rabbi írták alá. Végül Nógrádi rabbi mondta el a székfoglalóját:

„Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből, jámborok tanácsában és gyülekezetében. Mélyen tisztelt hallgatóim! Eme ünnepélyes és rám nézve örökké emlékezetes pillanatban, mint e nagyrabecsült hitközség lelkipásztora, komoly indulatokkal eltelve lépek, hogy majd innen vallásunk örökké szent igéit és magasztos tanait hirdessem. […]

Közel százharminc évvel ezelőtt Duschinszky Mihály rabbi ezzel a zsoltárverssel és ezekkel a szavakkal kezdte székfoglaló beszédét itt Rákospalotán, harminc évvel a zsinagóga felépítése előtt. Az ő érzései hatnak át, és az ő szavait ismétlem:

Aki a Mennyekben honolsz, fogadd a köszönetet és hálaérzelmeket, melyek szolgád lelkét most eltöltik. Alázattal tölt el, hogy én, mi a családunkkal kaptuk ezt a gyönyörűen felújított zsinagógát, és ezáltal mi leszünk a következő nemzedék. A következő láncszem a Duschinszky Mihály, majd fia Jenő, majd második fia Ármin és végül Schück Jenő, áldott emlékű rabbik alkotta kötelékben. A rákospalotai zsidó közösség továbbra is él!”