A Rebbe nem teázik, amikor mások áldásra várnak
Oberlander Báruch rabbi a Lubavicsi Rebbe jorcájtjához kapcsolódva olyan történetet idéz fel, amely pontosan mutatja, mit jelent a zsidó vezetés igazi természete. A hatvanas években történt: a Rebbe esténként fogadta az embereket személyes beszélgetésre, tanácsra, áldásra. Ezek az alkalmak gyakran hajnalig tartottak. Egy fiatal lubavicsi rabbi a közelben tanult, és hallotta, hogy a Rebbe az ajtó mögött köhög, láthatóan meg volt fázva. Készített neki egy forró teát, majd megkérte a titkárt, vigye be hozzá.
Néhány perc múlva a titkár a teával együtt jött ki. A Rebbe nem fogadta el. A válasza így hangzott: „Emberek állnak itt sorban és várnak a tanácsomra, áldásomra, aki én itt fogok ülni és teázgatni. Ki van zárva?” Ez a mondat a rabbi szerint megmutatja, mit jelent igazi rebbének, igazi zsidó vezetőnek lenni: nem a saját kényelmét, fáradtságát, betegségét nézi, hanem azt, mire van szüksége a közösségnek.
Ez a gondolat kapcsolódik Korách hetiszakaszához is. Korách Mózes és Áron ellen lázadt, mert méltóságot, vezetői szerepet követelt magának. Mózes válasza azonban az volt: „Áron ki ő, hogy zúgolódtok ellene?” Vagyis Áron nem magának kérte a főpapi méltóságot, ahogy Mózes sem saját ambícióból lett vezető. Az Örökkévaló jelölte ki őket, ők pedig szolgálatként fogadták el a feladatot.
Korách hibája az volt, hogy a vezetésben rangot, elismerést és saját szerepet látott. Mózes és Áron ezzel szemben nem követeltek semmit, hanem odaálltak, amikor szolgálni kellett. A Rebbe története ugyanezt az utat mutatja: a közösségért élni azt jelenti, hogy az ember nem azt kérdezi, mit kap ebből, hanem azt, kinek tud segíteni. A tanítás mindenkire vonatkozik: mindenki megtalálhatja a maga helyét abban, hogy tegyen a zsidóságért, a közösségért és egymásért.
