Mindenki számít: név szerint és a közösség részeként
Oberlander Báruch rabbi a Bámidbár hetiszakasz elején olvasható népszámlálásból bont ki fontos tanítást az ember értékéről. Vannak helyzetek, amikor a mennyiség ad jelentőséget: egy hadsereg erejét például az mutatja, hány katonája van. Ilyenkor az egyes katona nem feltétlenül név szerint jelenik meg, hanem a nagy egész részeként: tízezer, százezer vagy akár egymillió emberként. Máskor éppen az egyediség számít: egy vezérkari főnök vagy kiemelkedő vezető nem azért fontos, mert sok van belőle, hanem azért, mert személyesen ő az, aki különleges szerepet tölt be.
A Tóra népszámlálásában mindkét szempont egyszerre jelenik meg. A hetiszakasz elején az Örökkévaló arra utasítja Mózest, hogy számolja meg Izrael egész közösségét „családjaik, atyáik háza szerint”. Ez azt mutatja, hogy minden zsidó ember része egy nagyobb egységnek: családnak, törzsnek, népnek. Az egyén fontossága abból is fakad, hogy hozzátartozik Izrael közösségéhez, ahhoz a nagy egészhez, amelynek küldetése van a világban.
A Tóra azonban hozzáteszi: „neveik száma szerint” kell számba venni őket. Ez már nem pusztán statisztika. Nemcsak arról van szó, hogy hányan vannak, hanem arról is, hogy kik ők. Az Örökkévaló számára minden ember külön-külön is számít, saját névvel, saját élettel, saját feladattal. Rási magyarázata szerint a népszámlálás Isten szeretetét fejezi ki: azért számolja meg Izraelt újra és újra, mert drága neki.
Ez a tanítás az ember felelősségéről is szól. Senki sem mondhatja: „én csak egy vagyok, mit számít, mit teszek?” A Tóra válasza az, hogy igenis számít. Az ember egyszerre fontos a zsidó nép tagjaként és saját személyes küldetése miatt. Minden micva, minden jó döntés, minden vállalt felelősség hozzáad valamit a közösség egészéhez, miközben az Örökkévaló név szerint is számon tartja az embert.
