A főpap élete és a menedékváros ideje
Oberlander Báruch rabbi a Mászé hetiszakasz menedékvárosokról szóló törvényéből a hasgáchá prátit, az isteni személyes gondviselés tanítását bontja ki. A Tóra szerint ha valaki nem szándékosan öl meg egy embert, akkor nem halálbüntetés jár neki, hiszen nem akart gyilkolni, de teljesen következmény nélkül sem marad az eset. Menedékvárosba kell mennie, és ott kell maradnia a főpap, a kohén gádol haláláig.
Ez a szabály első pillantásra különös aránytalanságot eredményezhet. Elképzelhető, hogy valaki csak fél órát tölt a menedékvárosban, mert a főpap nem sokkal az érkezése után meghal. Más viszont akár ötven évig is ott maradhat, ha a főpap még hosszú életet él. Hogyan lehet ez igazságos?
A rabbi rámutat: a „nem szándékos” kategória nagyon széles. Van, aki valóban alig tehetett a tragédiáról, és van, aki ugyan nem akart ölni, de súlyosan figyelmetlen vagy hanyag volt. A menedékvárosban töltött idő ennek megfelelően alakul: az Örökkévaló pontosan tudja, kinek mennyi száműzetésre van szüksége.
A Talmud egy finom tórai kifejezésből indul ki: a gyilkos annak a főpapnak a haláláig maradjon ott, „akit ő kent fel”. Mintha az illető maga jelölte volna ki a főpapot. A magyarázat szerint amikor a főpapot megválasztják, az Örökkévaló már előre látja, milyen esetek történnek majd évek vagy évtizedek múlva, és úgy irányítja a kinevezést, hogy a főpap élettartama pontosan megfeleljen azoknak, akik később a menedékvárosba kerülnek.
Ez a tanítás azt mutatja: semmi sem véletlen. Isten nemcsak a nagy történelmi eseményeket vezeti, hanem az emberi élet legapróbb részleteit is. Ami ma történik, annak gyökere lehet évekkel korábbi döntésekben is, amelyeket az Örökkévaló már akkor a megfelelő cél felé rendezett.
