A betérő múltja is zsidó múlttá válik
Oberlander Báruch rabbi a Beháálotchá hetiszakasz alapján a betérés egyik mély kérdéséről tanít. A Tóra kimondja, hogy ha egy nem zsidó betér a zsidóságba, és a halacha előírásai szerint teljes jogú zsidóvá válik, akkor ugyanúgy kell ünnepelnie Peszáchot, mint minden zsidónak. Elsőre ez magától értetődőnek tűnik: aki zsidó lett, arra ugyanúgy vonatkozik a szombat, a kóserság, a családi tisztaság és minden micva. Miért kell ezt külön hangsúlyozni éppen Peszách kapcsán?
A rabbi válasza szerint a zsidóságban két réteg van. Az egyik a micvák világa: mit kell tenni, mit nem szabad tenni, hogyan kell élni az Örökkévaló akarata szerint. A másik a zsidó történelem: az emlékezés arra, hogy őseink Egyiptomban rabszolgák voltak, majd Isten kiszabadította őket. Peszách nem pusztán a maceszevés parancsa, hanem történelmi azonosulás is: „mi” jöttünk ki Egyiptomból.
Itt merül fel a kérdés: hogyan mondhatja ezt egy gér, egy betért zsidó, akinek biológiai ősei nem voltak ott Egyiptomban? A Tóra válasza az, hogy a betérés nem csupán vallási szabályok vállalása, hanem teljes belépés Izrael népébe. Aki betér, annak nemcsak a jövője lesz zsidó, hanem a zsidó múlt is az övévé válik. A kivonulás története rá is vonatkozik, mert attól kezdve a zsidó nép történelme az ő történelme is.
Ez jelenik meg az imában is. A Misna tárgyalja, mondhatja-e a betért ember: „Istenünk és őseink Istene”. Az elfogadott vélemény szerint igen, mert a zsidó nép ősei az ő ősei is. Ezért nevezik a betért férfit ben Ávrahámnak, a betért nőt bat Ávrahámnak: Ábrahám ősapánk fiának vagy lányának. A gér nem vendég a zsidóságban, hanem családtag. A Tóra, a micvák, Peszách emlékezete és Ábrahám öröksége mind az övé is.
