Nem elég nem megtenni: le is kell mondani róla
Oberlander Báruch rabbi a Bálák hetiszakasz különös alakjáról, Bileámról beszél: a pogány prófétáról, akit Bálák azért hívna, hogy átkozza meg Izrael népét. Első pillantásra Bileám akár példásan engedelmesnek is tűnhetne. Amikor az Örökkévaló azt mondja neki, hogy ne menjen, nem megy. Amikor később engedélyt kap az útra, csak azzal a feltétellel indul, hogy azt mondhatja, amit Isten a szájába ad. Látszólag tehát nem tesz az isteni akarat ellen.
A hászid magyarázat azonban mélyebbre néz. Bileám hibája nem az volt, hogy végül nyíltan megszegte volna Isten parancsát, hanem az, hogy belül soha nem mondott le saját vágyáról. Újra és újra visszatért a kérdéshez: talán mégis mehetek? Talán mégis lehet? A cselekedeteit fékezte az isteni parancs, de az akarata továbbra is ugyanarra húzta: ártani Izraelnek, teljesíteni Bálák kívánságát, megszerezni a maga hasznát.
A rabbi ebből fontos különbséget emel ki. Van, amikor az ember szeretne megtenni valamit, ami nem illik a Tóra útjához: enni valamit, ami nem kóser, megszegni egy micvát, engedni egy csábításnak. Az első lépés valóban az, hogy erőt vesz magán, és nem teszi meg. De az igazi istenszolgálat ennél több: az embernek dolgoznia kell azon is, hogy belül átvegye az Örökkévaló akaratát, és örülni tudjon annak, hogy nem saját vágyát követte.
Az Atyák bölcs tanítása szerint: teljesítsd Isten akaratát úgy, mintha a sajátod volna, hogy Ő is teljesítse a te akaratodat, mintha az Övé volna. Ez azt jelenti, hogy a micva nem pusztán külső fegyelem, hanem belső azonosulás is. Bileám éppen ezt nem tanulta meg. Nem az a cél, hogy az ember egész életében sértődötten visszatartsa magát a rossztól, hanem hogy lassan átformálja a vágyait is, és örömmel kapcsolódjon az Örökkévaló akaratához.
