Ima a gyermekeinkért: a nevelés nem ér véget az iskola kapujánál
Oberlander Báruch rabbi Sziván hónap elejéhez kapcsolódva egy különleges szokásról beszél: a gyermekekért mondott imáról, amelyet Rabbi Jesájá Hálévi Horowitz, közismert nevén a SeLáH háKádos könyve tett ismertté. A 16–17. század nagy rabbija Prágában született, Lengyelországban is tanult, később Prága főrabbija lett, majd Izrael földjére, Jeruzsálembe költözött. Élete nem volt könnyű: az ottani uralkodó le is tartóztatta, és ki kellett váltani. Fő műve, a Sné Luchot HáBrit, vagyis „A szövetség két táblája” a zsidó élet sok területén alapvető hivatkozási pont lett; a könyvet a szerző nevének rövidítése alapján egyszerűen SeLáH-ként emlegetik.
Ebben a műben szerepel az az ima, amelyet Sziván hónap előtt szokás elmondani a gyermekekért. Sziván a Tóraadás hónapja, ezért különösen alkalmas idő arra, hogy a szülő az Örökkévalóhoz forduljon gyermekei jövőjéért: legyenek istenfélők, sikeresek, jó emberek, akik örömet szereznek családjuknak és továbbviszik a zsidóságot.
A rabbi hangsúlyozza: nem elég jó iskolába küldeni a gyermeket. Az iskola tudást ad, tanít, ismereteket közvetít, de az ember formálása, a jellem, az egyéniség, a belső tartás alakítása elsősorban a szülő feladata. Ezért fontos az ima, de ugyanilyen fontos az egész éves figyelem, nevelés, irányítás és személyes példa.
Oberlander rabbi megemlíti, hogy az ima magyar fordítása is elkészült egy baráti kezdeményezés nyomán, így a magyarul imádkozók számára is hozzáférhető. A tanítás üzenete egyszerű és mély: imádkozni kell a gyerekekért, de közben tenni is kell értük. A szülő kérése és munkája együtt nyithat utat annak, hogy valódi zsidó örömöt kapjon gyermekeitől.
