Ha elmaradt a Széder, még el kell mondani a reggeli imát
Oberlander Báruch rabbi a Chukát hetiszakasz vörös tehénről szóló törvényét egy megrendítő, mégis nagyon gyakorlati történettel kapcsolja össze. Egy házaspár Netanjában, miután a gyerekeik már kirepültek, egyedül készült a peszáchi Széder estére. A férj azt mondta, fél órára lefekszik, mielőtt elkezdik az ünnepi rendet; a felesége is lepihent. Amikor felébredtek, már világos volt. Izraelben csak egy Széder este van, ők pedig átaludták az egészet: nem ettek maceszt, nem mondtak Hágádát, nem idézték fel a kivonulás történetét.
A férfi teljesen összetört, és a zsinagógában a canzi Rebbéhez fordult: mit tegyen most? A Rebbe válasza egyszerű volt: mondja el a reggeli imát. Ezzel azt tanította neki, hogy a veszteség valódi, de nem szabad hagyni, hogy a következő micvát is magával rántsa. Ha az ember beleragad a hibába, a fájdalom újabb mulasztásokat szülhet. A zsidó életben tovább kell lépni: amit lehet, jóvá kell tenni, de közben folytatni kell az Istenszolgálatot.
Ehhez kapcsolódik a vörös tehén micvája is. A Tóra úgy vezeti be: „ez a Tóra rendelete”, vagyis chuká, olyan parancsolat, amelynek értelmét nem tudjuk teljesen felfogni. Rási szerint, amikor a sátán vagy a népek kérdezik, mi az értelme, azt kell mondani: isteni rendelet. Ugyanakkor Rási máshol magyarázatot is hoz: a vörös tehén az aranyborjú vétkének jóvátételéhez kapcsolódik, mintha az anya jönne megtisztítani a borjú után.
A rabbi magyarázata szerint éppen itt van a tanítás: a sátán a bűnt arra használná, hogy az embert reménytelenné tegye. Azt súgná: ha vétkeztél, úgyis elvesztél. Ilyenkor nem szabad neki kapaszkodót adni. Az ember ismerje fel a hibát, tegyen tsuvát, de ne engedje, hogy a bűntudat elszakítsa a Tórától és a micváktól. A következő imát, a következő jó cselekedetet, a következő lépést meg kell tenni.
