A megtérés után újra tiszta lehet a szó
Oberlander Báruch rabbi a Chukát hetiszakasz egyik legnehezebb jelenetéből bont ki bátorító tanítást a megtérés erejéről. Izrael fiai víz nélkül maradnak a sivatagban, és Mózeshez fordulnak panasszal. Az Örökkévaló azt parancsolja Mózesnek, hogy szóljon a sziklához, és az majd vizet ad. A történet azonban másképp alakul: Mózes haragosan beszél a néphez, majd ráüt a sziklára, és víz fakad belőle. A következmény súlyos: Mózes nem léphet be Izrael földjére.
A kommentárok eltérően magyarázzák, pontosan mi volt Mózes vétke. Maimonidész szerint az, hogy haraggal, kemény szavakkal fordult Izraelhez: „Halljátok csak, ti engedetlenek!” Más magyarázók szerint az volt a hiba, hogy az Örökkévaló szólást parancsolt, Mózes pedig ütött. A hászid magyarázat a kettőt összekapcsolja: Mózes talán úgy érezte, miután csúnyán beszélt a néppel, a szavai már nem lehetnek alkalmasak arra, hogy csodát hozzanak. Mintha azt gondolta volna: ebből a szájból most nem fakadhat isteni hatás, ezért nem szól, hanem üt.
A rabbi szerint éppen ebben rejlik a mély tanítás. Mózesnek tudnia kellett volna, hogy a tsuvá, a megtérés valóban új embert teremt. Ha az ember felismeri a hibáját, megbánja, visszafordul az Örökkévalóhoz, akkor nem marad örökre bezárva abba, amit elrontott. Nem mondhatja magára: ez a szám már elromlott, ez az ember már alkalmatlan a jóra.
A zsidóság egyik legnagyobb reménye, hogy az Örökkévaló visszafogadja a vétkező embert is. A rossz szó, a rossz tett súlyos, de nem végleges azonosság. A megtérés után új út nyílik: a száj, amely hibázott, újra mondhat áldást, imát, jó szót; az ember, aki elesett, újra Isten szolgálatába állhat.
