Amikor Isten azt mondta: „értékes kincs lesztek számomra”
Sávuot, a Tóraadás ünnepe előtt Oberlander Báruch rabbi egy hászid történettel világítja meg Isten és a zsidó nép kapcsolatát. A történet a Kozsnici Mágidhoz kötődik, akihez egyszer egy asszony érkezett nagy sírással. Elpanaszolta, hogy a férje már ránézni sem akar, és azt mondja róla, hogy csúnya. A rebbe megkérdezte tőle: talán valóban csúnya? Az asszony erre fájdalmas, de nagyon emberi választ adott: amikor összeházasodtak, a férje még azt mondta neki, hogy ő „a legszebb lány a világon”. Most pedig, miután annyit áldozott érte, annyit tett a házasságért, már elfordul tőle.
A hászid mester ekkor felemelte szemét az ég felé, és az asszony panaszát imává formálta. Azt mondta: Világ Ura, ennek az asszonynak igaza van, és ugyanez a zsidó nép panasza is. Amikor a Szináj-hegynél álltunk, az Örökkévaló azt mondta nekünk: „értékes kincs lesztek számomra az összes nép között”. A Tóraadás pillanatában Isten úgy fordult Izraelhez, mint vőlegény a menyasszonyához: szeretettel, kiválasztással, különleges közelséggel.
A történet ereje abban van, hogy a házasság képén keresztül mutatja meg a zsidó nép történelmi fájdalmát és hűségét. Izrael nemcsak elfogadta a Tórát, hanem évszázadokon át áldozatokat hozott érte: üldöztetések, szenvedések, halálos veszélyek között is ragaszkodott az Örökkévalóhoz és a micvákhoz. A Kozsnici Mágid kérdése ezért imádság: hogyan fordulhatna el Isten attól a néptől, amely annyi mindenen át hűséges maradt hozzá?
Sávuot így nem csupán a Tóra átvételének emléknapja, hanem a szeretetszövetség ünnepe is. A zsidó nép újra és újra odaáll a Szináj alá, és emlékezteti magát: Isten egykor kincsnek nevezte. Ez a kapcsolat ma is él, és minden micvával, minden tanulással, minden zsidó döntéssel újra megerősödik.
