Nehéz szeretni?
Mispátim hetiszakasz – a közeli emberek próbája
Szeretni az emberiséget – ez jól hangzik. Szeretni a zsidó népet, általános elvek mentén, magasztos gondolatokkal – ezt sokan könnyen elfogadják. A rabbi szerint azonban az igazi próba nem itt kezdődik. A nehézség ott van, amikor nem elvont eszmékről, hanem egészen konkrét emberekről van szó: a szomszédról, a családtagról, a munkatársról, arról, akivel nap mint nap együtt élünk és együtt dolgozunk.
A gondolatmenet a heti szakaszok rendjéből indul ki. Az előző héten, Jitró hetiszakaszában a Tóra a Szináj-hegynél, a Tízparancsolatnál járt – nagy, mindent átfogó alapelveknél, amelyek az egész népre és az egész emberiségre vonatkoznak. Ezt követi a Mispátim hetiszakasz, amely már nem magasztos kinyilatkoztatásokról beszél, hanem nagyon is hétköznapi törvényekről: kártérítésről, felelősségről, tartozásról, az ember és ember közötti viszonyokról.
A Tóra bevezető mondata különösen beszédes: „És ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezel.” A rabbi hangsúlyozza: nem valahová messzire, nem elméleti szintre, hanem eléjük – azok elé, akik ott vannak melletted. A Tóra ezzel azt tanítja, hogy az isteni akarat megélése nem csak nagy eszmékben, hanem a közvetlen emberi kapcsolatokban dől el.
Szeretni „mindenkit” könnyű, mert nincs vele konfliktus. Szeretni azt, aki naponta próbára tesz, aki bosszant, akivel vitáid vannak – ez már valódi munka. Mégis ez a feladat. A zsidóság nem áll meg az általános szeretetnél: azt kéri, hogy az ember a legszűkebb környezetében is képes legyen emberségre, türelemre és felelősségre.
A rabbi szerint ehhez önmagunktól sokszor kevés az erő. De a Tóra üzenete az, hogy az Örökkévaló éppen ehhez ad segítséget: ahhoz, hogy ne csak elvben, hanem a mindennapokban is képesek legyünk szeretni.
