Mécsesek és megélhetés – van-e közük egymáshoz?
A Beháálotchá hetiszakasz első micvája a menóra napi meggyújtásáról szól. A Szentély hétágú mécsestartóját minden este újra kellett gyújtani, gondosan előkészített olajjal. De vajon mit tanít nekünk ez a micva a mai életünkre nézve?
Oberlander Báruch rabbi tanításában a menóra fényéből indul ki – és a mindennapi megélhetés kérdéséig jut el. Meglepő a párhuzam, mégis mély értelmű.
A nyugati mécses csodája
A rabbi elmondja: a menóra hét mécsese közül az egyik, a Nér háMáárávi – a nyugati mécses – csodálatos módon tovább égett, mint a többi. Pedig minden mécsesbe ugyanannyi olajat töltöttek.
„Ez a gyertya 24 órán keresztül égett, míg a mellette levő csak 8 óráig. Miért? Mert az egyiknél ott volt az isteni áldás.” – magyarázza.
És ez a különbség – mondja a rabbi – nemcsak a menórában, hanem az emberek életében is létezik.
Ugyanaz a munka, más eredmény
Két ember ugyanannyit dolgozik. Ugyanaz a szakma, ugyanannyi idő, ugyanaz az erőfeszítés. Mégis az egyik sokkal többet keres. Miért? „Mert az egyiknél ott van az isteni áldás.”
Ez a tanítás azt üzeni: a megélhetés nemcsak az erőfeszítésen múlik. Az isteni áldás nélkül az erőfeszítés is kevés lehet. És az isteni áldás nem jön attól, hogy valaki megszegi a micvákat vagy elhanyagolja a spirituális kötelességeit, hanem éppen a micvák teljesítése hozza el.
Dolgozni kell – de ne feledd, ki az igazi Forrás
A zsidó gondolkodás mindig is elutasította a teljesen passzív hozzáállást: „Dolgozni kell!” – hangsúlyozza a rabbi. De az, hogy az a munka mennyit hoz, már nem csak az emberen múlik.
A menóra példája arra tanít, hogy:
-
tedd bele az olajat,
-
gyújtsd meg a mécsest,
-
de bízz az Örökkévalóban, hogy az valóban sokáig égjen.
És a legfontosabb: „Ne gondolja senki, hogy ha megszeg egy micvát, abból több pénze lesz.” A valódi bőség ugyanis nem az ügyeskedésből jön, hanem az isteni jóváhagyásból.
