„Mint sáskák a saját szemünkben” – Miért látnak kicsinek mások?
A Slách heti szakasz egyik legdrámaibb mondata egy önmagát leleplező mondat: „Olyanok voltunk a saját szemünkben, mint a sáskák – és úgy is néztek ránk.” A kémek nemcsak arról beszélnek, hogy mi lakik Kánaán földjén, hanem arról is, hogy mi lakik a saját szívükben: önbizalomhiány, kishitűség, belső félelem. És ez a belső kép határozza meg, hogyan látja őket a világ.
Az önkép: átok vagy áldás
„Mi voltunk a saját szemünkben sáskák, és ők is úgy néztek ránk” – idézi a Tóra. Rási kérdésére, honnan tudhatták, hogyan látnak rájuk az óriások, a Midrás válasza egyszerre szellemes és megrendítő: „Hallották, hogy azt mondják: csúszómászók járnak a kertben.” Egy másik magyarázat azonban súlyosabb. Az Örökkévaló ezt mondja: „Azt, hogy ti sáskának láttátok magatokat – azt még elnézem. De hogy azt is hozzátettétek: ’és ők is annak láttak minket’ – azt már nem.”
Amit belül hordasz, azt látják kívül
Egy hászid mester magyarázata szerint ez a mondat a pszichológia mélyére vezet: „A másik ember úgy lát téged, ahogyan te látod magadat.” A belső önértékelés kivetül. Aki önmagát kicsinek, jelentéktelennek, súlytalannak tartja, az mások szemében is elveszíti az aurát. Aki azonban tudja, hogy fontos, hogy az Örökkévaló is kíváncsi arra, mit tesz, hogy a cselekedete számít – az környezetének is méltósággal fog megjelenni.
Nem nagy képűség – méltóságtudat
Oberlander rabbi hangsúlyozza: nem arról van szó, hogy az embernek felfuvalkodottá kell válnia. De arról igen, hogy „érezze magát értékes embernek, akinek a tettei számítanak, és akire maga az Örökkévaló is kíváncsi.” Az önbizalom nem luxus, hanem erkölcsi kötelesség: ez az alapja annak, hogy ne csak másokat lássunk helyesen – hanem hogy ők is helyesen lássanak minket.
