Béke-teremtő trükkök – Mit tanít a szukká a kapcsolatainkról?
Oberlander Báruch tanítása a békesátor titkairól
Ahogy közeledik Szukkot vége, különös jelentőséget kap egy mondat, amit minden ünnepi esti imában mondunk:
„Feszítsd ki fölénk a béke sátrát.”
De mi köze van a békének a sátorhoz? Miért éppen ezen az ünnepen kérjük a sálom, a béke sátrát, és mit tanít nekünk a szukká, a maga fizikai valóságában – deszkáival, réseivel, dőléseivel – arról, hogyan teremthetünk békét a saját életünkben?
A szukká nem tökéletes – és mégis tökéletes
Oberlander Báruch rabbi, a hétfő esti tanulásokon – ahol 7-től Zohárt, 8-tól Talmudot tanulnak – épp a szukká traktátus tanulmányozása során hívta fel a figyelmet egy különösen érdekes tanításra:
„Elvileg a szukkának négy fala kell, hogy legyen, és egy szabályos teteje. De a Talmudban azt tanítják, hogy vannak trükkök, halachikus megoldások, amelyek segítségével még egy nem tökéletes sátor is kóser lehet.”
Például ha a falon van egy rés, ami kisebb mint három tefách (kb. 24 cm), akkor azt úgy tekinti a halacha, mintha az be lenne zárva.
Vagyis: ami nem tökéletes, azt úgy kezeljük, mintha az lenne.
Emberi kapcsolatokban is lehet tanulni a sátorból
Ez a szemlélet messze túlmutat az építkezésen. A rabbi rámutat: a szukká szimbolikája az életre is igaz – különösen az emberi kapcsolatainkra.
„Ha az ember mindig azt várja el, hogy a másik tökéletes legyen, akkor abból sosem lesz béke.”
A szukká megtanít minket arra, hogy ne ragaszkodjunk a tökéletességhez. Néha egy kis „elnézés”, egy kis „szépítés” nem hazugság, hanem bölcsesség.
A bölcsek azt is tanítják: ha két ember között szeretnénk békét teremteni, nem biztos, hogy minden részletet szó szerint kell átadni. Néha lehet úgy mesélni egy történetet, hogy az közelebb hozza a feleket – és ez nem csalás, hanem micva.
A sátor falai a kapcsolataink tükrei
A szukká, amiben az ünnep idején étkezünk, időzünk, áldást mondunk, nem egy tökéletes, stabil, erődítmény jellegű ház. Épp az a lényege, hogy ideiglenes, nyitott, sérülékeny. És mégis kóser. És mégis ünnepi. És mégis örömöt ad.
„Ahogy a sátorban el tudjuk fogadni, hogy nem minden fal tökéletes – úgy a kapcsolatainkban is el kell fogadnunk, hogy nem minden ember tökéletes.”
Ha ezt megtanuljuk, valóban megteremtjük magunk körül a sálom szuká-t – a béke sátrát.
A béke nem a tökéletességből születik
Oberlander rabbi tanítása így vezet minket egy mélyebb felismeréshez: a béke nem ott van, ahol minden tökéletes, hanem ott, ahol képesek vagyunk elfogadni a hiányosságokat, és szeretettel betakarni azokat – ahogy a szkhách betakarja a szukkát.
„Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Néha elég az is, ha olyan, mintha az lenne.”
Ez nem megalkuvás – hanem érettség. Nem csalás – hanem isteni tanítás.
Ahogy kilépsz a szukkából, ne hagyd magad mögött azt a hozzáállást, amit ott tanultál. Vigyél magaddal egy szeletet abból a békéből, abból az elnézésből, abból a „majdnem tökéletesből”, ami lehet, hogy épp a legjobb, amit egy kapcsolat adhat. Chág számeách – boldog ünnepet!
