Tökéletesebb az emberi?
Hanukai gondolat a test és a fény kapcsolatáról
Hanuka kapcsán Oberlander Báruch rabbi egy klasszikus midrást idéz fel, amely első hallásra meghökkentő. Turnus Rufus, a római uralkodó megkérdezi Rabbi Akivát: mi a tökéletesebb – amit az Örökkévaló alkotott, vagy amit az ember készít? A válasz váratlan: az ember alkotása a tökéletesebb. Rabbi Akiva ezt egy egyszerű példával magyarázza. A búzaszem önmagában nem igazán ehető, de amikor az ember lisztté őrli, kenyeret süt belőle, abból valami sokkal teljesebb születik.
A midrás szerint Rabbi Akiva pontosan tudta, mi áll a kérdés mögött. A római gondolkodás – a görög filozófia folytatásaként – a testi tökéletességet állította középpontba. A test, az erő, a fizikum számított, a spirituális dimenzió háttérbe szorult. Turnus Rufus végső kérdése az lett volna: ha az isteni teremtés eleve tökéletes, miért kell a zsidó fiúgyermeket nyolcnapos korában körülmetélni? Miért kell „hozzányúlni” ahhoz, amit Isten alkotott?
Rabbi Akiva válasza mélyebb tanítást hordoz. Az Örökkévaló szándékosan nem „készre” teremtette az embert. Az ember feladata az, hogy önmagát finomítsa. A test önmagában nem teljes: szüksége van a lélekre, a spiritualitásra, az isteni fényre. Az emberben vannak ösztönök, indulatok, hibák – hirtelen harag, fukarság, keménység –, amelyeket nem elfojtani kell, hanem nemesíteni.
Hanuka üzenete pontosan ez: a fény szerepe. Amikor a testhez spirituális fény társul, amikor az ember kapcsolatba lép az Örökkévalóval, akkor a fizikai is világítani kezd. Így válik teljessé az ember – nem önmagában, hanem a lélek fényén keresztül.
