Nem vagy állat!
Oberlander Báruch tanítása a Noách hetiszakaszhoz – emberi méltóság az ösztön fölött
A Noách heti szakasz nemcsak a világ egyik legismertebb történetét meséli el – az özönvízét és a bárkát –, hanem mély emberi tanítást is rejt arról, mi különbözteti meg az embert az állattól.
Oberlander Báruch rabbi egy kevésbé ismert részletből indult ki a heti tanításában: miért volt háromemeletes a bárka?
„A Tóra azt mondja: az alsó szinten volt a szemét, a középsőn az állatok, a felső szinten pedig Noé és családja.”
A Midrás szerint Noé és fiai több mint egy éven át gondoskodtak a világ megmaradt állatairól. Nem volt pihenő, nem volt szabadnap. Az oroszlánnak pontos időben kellett enni adni, a madárnak mást, a teknősnek megint mást. Sőt, amikor Noé egy alkalommal késett az etetéssel, az oroszlán megütötte.
Miért kellett három szint?
Jogos a kérdés: ha úgysem volt pihenés, mi értelme volt emeletekre osztani a bárkát? Miért volt szükség arra, hogy az emberi család a legfelső szinten lakjon, amikor úgyis egész nap az állatok között dolgoztak?
„Azért – mondja Oberlander rabbi –, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzenek meg arról, hogy ők emberek. Nem egy szinten vannak az állatokkal.”
Ez nem gőg, hanem önismeret. Az ember különleges, mert képes uralkodni az ösztönein.
Ember: az ösztön fölé emelkedő lény
A döntő különbség állat és ember között nem a beszéd, nem az értelem, hanem az, hogy az ember képes nemet mondani az ösztöneinek. Az állat azt teszi, ami a természetében van. Az oroszlán harap, a macska karmol, a kutya vakkant – és ennyi.
De az ember képes felülbírálni önmagát.
„Az állat nem tud felülkerekedni az ösztönein. Az ember viszont, ha Isten azt mondja neki: ezt ne tedd, hiába akarja – nem fogja tenni.”
Ez az igazi emberi méltóság: a döntés képessége. Hogy nem azt tesszük, amit akarunk, hanem amit helyesnek tartunk.
Ezért lakott Noé a bárka legtetején. Hogy minden reggel, amikor elindult megetetni az állatokat, újra és újra áthaladjon a szinteken, emlékezzen: nem vagy állat. Feljebb vagy.
Egy év munka a túlélésért
Oberlander rabbi rámutat arra is, hogy Noé és családja egy évig dolgoztak megállás nélkül, emberfeletti erővel. Az állatok etetése, gondozása, a túlélés biztosítása egy szimbolikus vállalás volt: nemcsak magukért, hanem az egész emberiségért dolgoztak.
Ez ma is aktuális üzenet:
– A világ csak úgy marad fenn, ha valaki dolgozik érte.
– A jövő csak akkor épül, ha valaki vállalja a mindennapi fáradságot.
És mindezt emberként tesszük. Olyan lényként, aki nem automatikusan cselekszik, hanem tudatosan dönt.
Tudd, hogy ember vagy!
A tanítás végén Oberlander Báruch így foglalja össze:
„Az embernek mindig tudnia kell, hogy ő nem állat. Képes döntéseket hozni, képes az ösztönei fölé emelkedni.”
Ez az egyik legnagyobb emberi képesség – és egyben a legfontosabb feladatunk is. Mert embernek lenni nem biológiai kategória – hanem erkölcsi döntés.
És minden egyes micvával, amit teljesítünk – amikor valamit nem teszünk meg, amihez lenne kedvünk, de tudjuk, hogy nem helyes – akkor emlékeztetjük magunkat arra, hogy igen: én ember vagyok.
És ez a világ valódi újrakezdésének az alapja.
