A mérték is micva: amikor nem az étellel van a baj
Oberlander Báruch rabbi a Mátot hetiszakasz fogadalmakról szóló részéből kiindulva az önuralom és a mérték kérdéséről tanít. A túlsúly, a túlzásba vitt evés-ivás testi és lelki probléma is lehet, még ha a Sulchán áruchban nem is találunk külön paragrafust arról, hogy „tilos túlsúlyosnak lenni”. A zsidóság azonban nemcsak konkrét tilalmakban gondolkodik, hanem abban is, hogyan éljen az ember szentebb, rendezettebb, fegyelmezettebb életet.
Nachmanidész a „Kedosim tihju” — „szentek legyetek” — parancsából vezeti le, hogy még a megengedett dolgokban is szükség van mértékre. Nem minden helyes, ami technikailag megengedett. Lehet az étel kóser, a bor megengedett, a pénzkeresés legitim, mégis előfordulhat, hogy az ember túlzásba viszi, és már nem ő uralja a vágyait, hanem a vágyai uralják őt.
A hetiszakaszban szereplő fogadalom éppen ilyen helyzetben lehet eszköz. Ha valaki látja, hogy túl sok húst eszik, túl sok bort iszik, vagy túlságosan a pénz után fut, fogadalommal ideiglenesen korlátot állíthat magának. Valami, ami eddig megengedett volt, számára most tilossá válik, hogy visszanyerje az önuralmát.
A rabbi azonban rámutat: a fogadalom egyszerre lehet jó és problémás. Jó, mert segíthet megállítani az embert, amikor már átlépte a határt. De nem ez az ideális állapot, hiszen a gond nem magában az ételben, az italban vagy a pénzben van, hanem abban, ha az ember elveszíti a mértéket. A cél nem az, hogy mindent megtiltsunk magunknak, hanem hogy megtanuljunk helyesen élni a megengedett dolgokkal.
A zsidó út ezért nem önsanyargatás, hanem fegyelmezett öröm: enni, de mértékkel; inni, de mértékkel; dolgozni és keresni, de nem rabszolgájává válni a vágynak. Így lesz az ember testileg, lelkileg és vallásilag is egészségesebb.
