A megtérő nem „javított változat”, hanem magasabbra is emelkedhet
Oberlander Báruch rabbi Elul hónap és Ros hásáná közeledtével a tsuvá, a megtérés különleges erejéről tanít. Az ember könnyen gondolhatja azt: ha már vétkeztem, akkor hiába térek vissza, legfeljebb „megjavított” állapotba kerülök, de soha nem leszek olyan, mint aki eleve helyesen élt. A Talmud azonban ennek éppen az ellenkezőjét mondja: bizonyos értelemben a báál tsuvá, a megtérő olyan magas szintre juthat, ahol még a cádik sem áll.
A magyarázat szerint ennek oka éppen a megtérő múltjában rejlik. A cádik nem tapasztalta meg a vétek vonzását úgy, ahogyan az, aki már elbukott. A báál tsuvá viszont ismeri ezt az „ízt”, tudja, milyen a rossz irány csábítása, és mégis képes hátat fordítani neki, majd visszatérni az Örökkévalóhoz. Éppen ezért a visszatérése különleges erőt és mélységet hordoz.
A Nicávim hetiszakaszban a rabbi két utalást is lát erre. A Tóra a megtérés után azt ígéri, hogy az Örökkévaló jót tesz a néppel, és még őseinél is nagyobbá teszi. Hogyan lehet valaki nagyobb Ábrahámnál, Izsáknál vagy Jákobnál? A hászid magyarázat szerint éppen a tsuvá által: az ősatyák cádikok voltak, a visszatérő ember pedig olyan utat jár be, amely a bukásból vezet vissza Istenhez.
A hetiszakasz elején Mózes azt mondja: „Itt álltok ma mindannyian az Örökkévaló, Istenetek előtt.” Egy hászid értelmezés játékosan úgy olvassa ezt, mintha Mózes azt mondaná: ti, akik megtértetek, előttem álltok; én „csak” cádik vagyok, ti pedig már átéltétek a visszatérés erejét.
Elul üzenete ezért reményt ad: senki ne tekintse magát másodrendűnek azért, mert hibázott. A tsuvá nem foltozás, hanem valódi újjászületés, amely az embert akár magasabbra is emelheti, mint ahol korábban állt.
