Amikor a Tóra-tanulás önmagában is jutalom
Lehet-e olyan örömet találni a Tóra tanulásában, hogy az ember már a túlvilági jutalmán is elgondolkodik? Oberlander Báruch rabbi a Lech Lechá hetiszakasz kapcsán egy különleges történettel mutatja meg, milyen mély élvezetet jelenthet az Örökkévaló szolgálata.
Rabbi Ávrahám Jesájá Karelitz, a híres Cházon Is Izraelben élt. Egykori tanulótársa, aki a holokausztban elveszítette egész családját, eltávolodott a vallásos élettől. Amikor Izraelbe érkezett, felkereste régi barátját, és Tóra-tanulás közben találta. Keserűen kérdezte tőle, vajon biztos-e abban, hogy helye lesz az eljövendő világban.
A Cházon Is válasza különleges volt. Elismerte, hogy barátjára hatalmas jutalom várhat, de hozzátette: ő már ebben a világban is rendkívüli örömet él át. Éjjel-nappal tanulja a Tórát, és ez olyan élvezetet jelent számára, amelyet semmivel sem cserélne el.
A hetiszakaszban Ábrahám kiszabadítja fogságba esett unokaöccsét, Lótot, miután legyőzi az ellenséges királyokat. Ezután az Örökkévaló így biztatja: „Ne félj, Ábrám! Én vagyok a pajzsod, jutalmad igen nagy lesz.”
Miért kellett Ábrahámot a jutalma felől megnyugtatni? Az egyik magyarázat szerint annyira boldoggá tette, hogy megmenthette rokonát, hogy felmerült benne: talán már maga ez az öröm volt a fizetsége. Az Örökkévaló azonban megígérte neki, hogy további jutalom is vár rá.
A rabbi szerint a zsidó életben elérhető az a szint, amikor a micvák teljesítése és a Tóra-tanulás önmagukban is örömforrássá válnak. Az ember átérzi, hogy minden tanulással és jó cselekedettel közelebb kerül Istenhez, és ezt már a mindennapokban is boldogságként éli meg.
A túlvilági jutalom ígérete megmarad, miközben az Örökkévalóval való kapcsolat öröme már itt, ebben a világban gazdagítja az életünket.
