Sok kérés, egyetlen cél
Oberlander Báruch rabbi egy talmudi történettel világítja meg, hogyan férhet össze az imában a sok kérés és az az elv, hogy az ember egyetlen dolgot kérjen Istentől. Egy városban egyszerre pusztított éhínség és járvány. A közösség azon tanakodott, melyik megszűnéséért imádkozzanak, hiszen a hagyomány szerint nem illik túl sok különböző dolgot egyszerre kérni. Végül azt mondták: kérjünk élelmet, hiszen azt élő embereknek kell adni. Ha az Örökkévaló táplálékot ad, abban már benne van az élet megőrzése is.
A Chátám Szófer innen teszi fel a kérdést: hogyan mondhatjuk el minden nap az Ámidát, amelyben egymás után sokféle kérést fogalmazunk meg? Kérünk bölcsességet, megtérést, bűnbocsánatot, gyógyulást, megélhetést és még sok mást.
A választ Dávid király szavai adják a 27. zsoltárban: „Egyet kérek az Örökkévalótól…” – hogy Isten házában lakhasson, közel legyen hozzá, és Őt szolgálhassa. A rabbi szerint ez adja meg az összes többi kérés közös irányát.
Ha egészséget kérünk, azért is, hogy legyen erőnk imádkozni, tanulni és micvákat teljesíteni. Ha megélhetést kérünk, azért is, hogy nyugodtabban szolgálhassuk az Örökkévalót, támogathassuk családunkat és adhassunk cedákát. A sok különálló kérés így egyetlen nagy céllá áll össze: szeretnénk teljesebb zsidó életet élni.
Az ima ezért nem kívánságlista. Az ember végiggondolja, mire van szüksége ahhoz, hogy jobban teljesíthesse a feladatát a világban. Ha ez az irány világos, akkor sok mindent lehet kérni, mert a sok kérés mögött ugyanaz az egyetlen vágy áll: közelebb kerülni Istenhez és jobban szolgálni Őt.
